Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás (részletek)

Villanyba néz, öreg szemével, melyet „balsors rontott a mécses füstjén". Most rivaldafényben gyönyörködhet: színházban, igaziban, mely immár a faluig ért: Hogy irigyelne benneteket, ej-haj, ha látná Déryné, ahogy suhantok az autóbusszal! Ők a sárban térdig tolták a kordét, s nagyúri parancsok döntötték el, játszhatnak-e a népnek? Be nyomorultak voltak a színészek! És tiszta ágy várja és kultúrterem a fénylő falvakon e szép sereget. A taps dörög s ők tovarobognak, mily öröm is az életük most! Szőke leány int az ablakon nevetve. Utánuk könnyű por felhője hajlik; a tudás kincsét szórták szerte: még nagyobb legyen népünknek győzelme! Az új, a dolgozók javára változott helyzet kulturális valóság j egye itt meggyőző, átfogó reális tanulságot közvetít. Az élmény lényege — realitása — és költői kihatása egy síkra került, és töretlen verset eredményezett. A vers hitele az élmény tartalmán fordul meg. A nyolcvanéves Goethe ezt fiatal költők címére így szövegezte meg: „Kérdezzétek meg csak magatokat minden versnél, vajon van-e élmény tartalma, és hogy ez az élmény mennyire vitt előre benneteket." Fiatal költőink — és elsősorban Veres János — emlékkönyvébe e goethei tanácsnál hasznosabb sorokat alig írhatunk. X A költőt élménye határozza meg. Mit hogyan lát, és miért, miként közvetít. Elsődleges-e az élmény: mindent felkavaró, mindent lecsendesítő, vagy az eleve elhatározás erőszakolt motívumkeresése: utánérzés. Az ' élmény erején dől meg minden. A realitáson. Ezt a követelményt ifjú költőink közül legjobban Bábi Tibor közelíti meg (Ez a te néped). Miért jó a Bábi-vers? Mert kimutathatóan és kiérezhetően igaz. 103