Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Előszó

tészet alapvető kérdései mellett legfőképpen az ötvenes évek hazai irodalmának értékelése került megvitatásra. Erősen nemzedéki jelleget adott a vitának az a körül­mény, hogy az antológia fiataljai az előttük járó írói ge­neráció eredményeit erélyesen megkérdőjelezték és se­matizmusban elmarasztalták. Az ellentétek a vita elülté­vel sem szűntek. A továbbgyűrűző problémák néhány év múlva újabb vitába torkolltak. Tőzsér Árpád Egy szem­lélet ellen (1963) című polemikus cikke nyomán lángolt fel a vita, amely méreteiben a legnagyobb volt a har­madvirágzás történetében. A több mint három hónapig zajló polémia során a legtöbb szó irodalomtudatunk hi­ányáról, a kritika fogyatékosságairól, a magyar könyv­kiadás megoldatlanságáról, a szerkesztőségek munkájá­nak elégtelenségéről stb. esett. A Hét hasábjain húsz polemikus cikk jelent meg, írók, újságírók, kritikusok és egyszerű olvasók tollából. Néhány probléma tisztázása mellett azonban az látszik a vita legnagyobb eredményé­nek, hogy alkalmat adott Fábry Zoltánnak az Antisema­tizmus című kiemelkedő tanulmánya megírására. Az élet- és irodalomszemlélet változásának nemzedé­kivé színeződő problémája merült fel más, különféle eszmei-politikai és esztétikai kérdésekkel összeszövődve az Egyszemű éjszaka (1970) című költői antológiát köve­tő, néhány erősen polemikus cikk megjelenése után elülő vitában is. Irodalomkritikánk tulajdonképpeni indulását — a szór­ványos előzményeket nem számítva — 1954 elejére te­hetjük. Ekkor kezdett Fábry Zoltán intenzíven publikál­ni kritikai jellegű tanulmányokat, esszéket. Sas Andor és Egri Viktor kritikai tevékenysége is felfokozódott, s ebben az évben jelentkezett az első — már szocialista körülmények között felnövekedett — kritikusi nemzedék is. Az ötvenes évek közepétől olyan kritikusi egyénisé­gek munkásságát tarthatjuk számon, mint Turczel Lajos, Rácz Olivér, Csanda "Sándor és mások. Tevékenységük nyomán válik számottevő erővé az irodalmi bírálat. So­raik az ötvenes évek végére új nevekkel bővülnek: Rá­kos Péter, Gály Iván, Fónod Zoltán, Tolvaj Bertalan, Duba Gyula, Koncsol László, Tőzsér Árpád és mások, 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom