Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Előszó

tészet alapvető kérdései mellett legfőképpen az ötvenes évek hazai irodalmának értékelése került megvitatásra. Erősen nemzedéki jelleget adott a vitának az a körülmény, hogy az antológia fiataljai az előttük járó írói generáció eredményeit erélyesen megkérdőjelezték és sematizmusban elmarasztalták. Az ellentétek a vita elültével sem szűntek. A továbbgyűrűző problémák néhány év múlva újabb vitába torkolltak. Tőzsér Árpád Egy szemlélet ellen (1963) című polemikus cikke nyomán lángolt fel a vita, amely méreteiben a legnagyobb volt a harmadvirágzás történetében. A több mint három hónapig zajló polémia során a legtöbb szó irodalomtudatunk hiányáról, a kritika fogyatékosságairól, a magyar könyvkiadás megoldatlanságáról, a szerkesztőségek munkájának elégtelenségéről stb. esett. A Hét hasábjain húsz polemikus cikk jelent meg, írók, újságírók, kritikusok és egyszerű olvasók tollából. Néhány probléma tisztázása mellett azonban az látszik a vita legnagyobb eredményének, hogy alkalmat adott Fábry Zoltánnak az Antisematizmus című kiemelkedő tanulmánya megírására. Az élet- és irodalomszemlélet változásának nemzedékivé színeződő problémája merült fel más, különféle eszmei-politikai és esztétikai kérdésekkel összeszövődve az Egyszemű éjszaka (1970) című költői antológiát követő, néhány erősen polemikus cikk megjelenése után elülő vitában is. Irodalomkritikánk tulajdonképpeni indulását — a szórványos előzményeket nem számítva — 1954 elejére tehetjük. Ekkor kezdett Fábry Zoltán intenzíven publikálni kritikai jellegű tanulmányokat, esszéket. Sas Andor és Egri Viktor kritikai tevékenysége is felfokozódott, s ebben az évben jelentkezett az első — már szocialista körülmények között felnövekedett — kritikusi nemzedék is. Az ötvenes évek közepétől olyan kritikusi egyéniségek munkásságát tarthatjuk számon, mint Turczel Lajos, Rácz Olivér, Csanda "Sándor és mások. Tevékenységük nyomán válik számottevő erővé az irodalmi bírálat. Soraik az ötvenes évek végére új nevekkel bővülnek: Rákos Péter, Gály Iván, Fónod Zoltán, Tolvaj Bertalan, Duba Gyula, Koncsol László, Tőzsér Árpád és mások, 9