Törköly József: Mentsük meg Szlovenszkót (Rimaszombat. [s. n.], 1930)

v Szlovenszkónak a lakossága 61.50°/ 0-ban me­zőgazdasági termeléssel foglalkozik. Ez a °/ 0 még emelkedik, ha a vegyes foglalkozásúakat is figye­lembe vesszük, t. i. azokat, akik az ipar mellett föld­mi vclésscl is foglalkoznak. Szlovenszkón, ami cse­kély gyáripar van még, az leginkább mezőgazdasági ipar. De az ipari fejlődésnek számbavehető lehetősége itt csakis a mezőgazdasági ipar terén képzelhető el. A kisiparosoknak a földmivelőkre való reáutaltsága vitán ki vlil áll. A földmivelők vásárló erejétől függ a exitenciájuk. Szlovenszkóban a mezőgazdasági válság már ezért is súlyosan érezteti népsorvasztó hatását. S ezt a hatást egyformán szomorúan kell, hogy érezze Szlovenszkó minden népe: a szlovák, a magyar és a német egyaránt. A nagy baj mintegy sorsközösséget teremt, a három nép közölt, amely szoros gazdasági együttműködésre kell, hogy sarkalja a három nép legjobbjait, nagyját és kicsinyeit egy­aránt. Szlovenszkót csak az mentheti meg az óriási mezőgazdasági válságban való elpusztulástól, ha Szlovenszkó kiépíti a maga teljes szövetkezeti há­lózatát. A mezőgazdasági tőke Ínségben szenved. Tőkét, ami nélkül eredményes termelés nem létezik, a szük­séghez mért nagy tőkét a mezőgazdaságnak csak egy tervszerű és céltudatos szövetkezeti hálózat nyújthatja. Az eredményes termelés lehetősége csak olcsó termelési költségek mellett van biztosítva. Ehez pe­dig rendezni kell a mezőgazdasági hitelt, úgy, hogy ez a hitel alkalmazkodjék a mezőgazdasági termelés természetéhez és tartamához és oly alacsony kamat-­lábat használjon, amely a mai állapothoz képest a termelési költségszámlán óriási megtakarítást jelent

Next

/
Oldalképek
Tartalom