Törköly József: Mentsük meg Szlovenszkót (Rimaszombat. [s. n.], 1930)

XXXIl intézkedések egész sorozata jöhetnek még előtérbe, amelyek nem gyöngitést, de a közgazdasági életben való üdvös eredmények megteremtését célozzák. Ez a kifogás is erőtlen tehát. De számolni kell azzal az ellenvetéssel is, hogy a tervezett szlovenszkói szövetkezeti hálózat túlságos állami segítséget követel, amelyet az állam nem birhat meg a pénzügyi egyensúly felbillentésének veszélye nélkül. À másik valószínű ellenvetés pedig az lehet, hogy az igénybe venni szándékolt állami segítség a szövetkezeti eszme és gondolat kivánt diadalát veszélyeztetheti. Egyik ellenvetés se lehet komoly, ha kellő objektivitással vizsgáljuk meg az iránytadó ténykörülményeket. Az Ústredné Družstvónak és a Sväznek, a nagy beszerzési központnak, a földműves előlegpénztáraknak és ezek szövetségének eddig évente nyújtott és vajmi kevés valóságos eredményt produkáló állami segitést ha összegezzük, az bizonyosan több, mint amily segítséget kiván a szlovenszkói szövetkezeti hálózat. De ha kevesebb volna is, akkor is ott van az a megcáfolhatatlan tény, hogy Szlovenszkó alaposan meg lett rövidítve a gazdasági téren, mert a fennálló törvények és a ratifikált nemzetközi szerződés alapján oly jogos részesedési igényei maradtak kiegyenlítetlenül, amelyeknek jóvátételi összegei messze felülhaladják a szlovenszkói szövetkezeti hálózat által igényelt mindenféle állami segítés maximált összegét. De ha a jövőben az említett törvényes alapokon számított az állam által Szlovenszkónak juttatandó állami részesedések összegéből, a tervbe vett állami segítség erősen felértékelt összegét levonjuk, akkor is még olyan maradvány marad, amely bőségesen fedezi a Szlovenszkónak jelenleg, a min-