Törköly József: Mentsük meg Szlovenszkót (Rimaszombat. [s. n.], 1930)

XXX menyes betöltésére, alkalmazást nyerjen. A cél tehát: a nem elég jót, abszolút jóval helyettesíteni. Ami a Vzájomná Pokladnicákat illeti, ezek ugy ahogy léteznek, nem megfelelő intézmények. Először is a 8% nem 8°/o, mert vannak jutalékok, amely tény sokszor az altruizmus gondolatának szöges ellentéte. De ami jelentősebb hiba, ez az, hogy nem történik semmi gondoskodás arra nézve, hogy a nyújtott hitel gazdaságosan használtassék fel, nem a kölcsön célja a fontos, nem nyújtanak a mezőgazdaság természetéhez és tartamához igazodó kölcsönt, nem foglalkoznak csak kivételesen a hosszú lejáratú kölcsönökkel, nem mozdítják elő a meliorációt, a föld megtartását s a reálhitelt forszírozzák a személyi és üzemi hiteJ rovására. Legnagyobb hiba azonban az, hogy ezek az előlegpénztárak abszolúte nem idegenkednek a pártpolitikai célok szolgálatától. Ezek a pénztárak nem szövetkezetek. Inkább csak az állami támogatás exponensei, akaratnélküli végrehajtói. A tervezet álláspontja tehát indokolt. Az átváltozásnál természetesen az alkalmatosság mértékéig az előlegpénztár személyzete megfelelő elhelyezést találna. Egy kifogás fog valószínűleg elhangzani a tekintetben, hogy a szlovenszkói pénzintézeteknek erős konkurrenciát fog csinálni a szövetkezeti hálózat. Ez azonban csak látszat. Itt is eloszlatja a helyes munkamegosztás a látszat rémét. De hát kérdem, végtére is ha volna a látszatnak valami igaza, mi a fontosabb, Szlovenszkó népeinek boldogulása avagy a szlovenszkói pénzintézetek boldogulása? Elvégre is a cél az előbbi, az utóbbi csak eszköz lehet a cél elérésére. Azután pedig a pénzintézeteknek ott van a nagy-ipari és kereskedelmi hitel ellátása, általában a mezőgazdasági személyi hitelen kivül az