Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)

IX. Varsik 1930-as térképének túlzásai

IX. Varsik 1930-as térképének túizásai. Ha megvizsgáljuk, hogy Varsik mikápen vetítette térképre az 1930-as csehszlovák népszámlálás adatait, úgy szinte meg kell dicsérnünk őt, mivel alig fedezhető fel olyan eset, ahol nem tartotta be a népszámlálás kategóriáit. így 1930-as térképe a statisztikai helyzet térképre vitele tekintetében a pontosság szempontjából messze fölötte áll 1880—1890-es térképének. De Varsik pontossága és ,.tudományos becsülete" ebben az esetben nagyon is érthető, mert hisz a helységek nemzetiségi aránya már a csehszlovák népszámlálás adataiban eléggé, Varsik szándékainak megfelelő mértékben, ferdítve van. Az 1880-as és 1890-es adatokat mint valami buzgó csehszlovák népszámlálási biztos, a maga javára korrigálta, de 1930-ban ezt elvégezték helyette a csehszlovák népszámlálási biztosok. Eképen egyformán csehszlovákul dolgozott ő, csak az utóbbi esetben jó munkamegosztással, tudomásul vette azt, amit a cseh statisztikai biztosok megállapítottak. Második térképének a megbízhatatlansága pontosan akkora, mint az alapulvett népszámlálás adatainak megbízhatatlansága. Kimutatható ez pontosan? Erre csak a módszert és néhány adatot ismerünk eddig, a részletes eredmények még ismeretlenek. A csehszlovák népszámlálás túlzásainak leleplezése a legcélszerűbben úgy lehetséges, hogyha egybevetjük például a községi választásokon választott községi képviselők nemzetiségi megoszlását a népszámlálás nemzetiségi arányával. A különbség adja a csehszlovákosítás mértékét. Érsekújvárott például a községi képviselőtestület tagjainak 80 százaléka volt magyar, míg a népszámlálás a 40 százalék felé nyomta a magyarságot.

1 Erre az érdekes ellentmondásra Holota János, Érsekújvár egykori polgármestere és kisebbségi képviselő figyelmeztette Be1 Jócsik Lajos i. m. nešt is, amikor a harmincas évek második felében ottjárt külügyminiszteri minőségben, s erre nem tudott mit felelni. Ugyanezzel vizsgálja meg gróf Révay István is a statisztikai csehszlovákosítás mértékét abban a könyvében,

2 amelyet válaszul írt Varsik munkájára, amelyhez térképei mellékelve vannak.

3 Révay István evvel a módszerrel Kassával kapcsolatban arra jut, hogy a város szavazói 50 százalékban magyar pártokra szavaztak a választásoknál, míg a népszámlálás 1930-ban már csak 18 százalék magyart mutatott ki. Beszédes példák ezek, csak az a kár, hogy nem ismerjük ezeket az arányokat minden községgel kapcsolatban. Vannak még módszerek, amelyekkel felderíthető a való helyzet a csehszlovákosítás mögött. Révay István idézett könyvében Varsikkal szemben azt állítja, hogy egy község nemzetiségi jellegét az dönti el, hogy fejlődésének adatai melyik nemzetiség túlsúlyát mutatják többször. Varsik módszere ugyanis az, hogy ha egy község nyolc-tíz adatából egy a szlovákság túlsúlyát mutatja, akkor a községet eredetében is szlováknak veszi. Révay módszere minden körülmények között biztosabb és becsületesebb Varsikénál és biztosabb eredményekre vezet. Révay István evvel a módszerrel a következő helységek magyar többségét bizonyítja be Varsikkal szemben: Barsbaracska Tild Ény Pózba Barsbese Töhöl 3 Gróf Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ, Budapest, 1941. s Branislav Varsik: Die slowakisch-magyarische ethnische Grenze in den letzten zwei Jahrhunderten, Bratislava, 1940.