Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)

VI. Hogyan keletkeztek a suránykörnyéki szlovák telepek?

Komárommegyében is hasonló a helyzet. 1715-ben csak 1 helyen, 1720-ban 3 helyen, de 1773-ban már 9 helyen találunk szlovák többséget: 1. Csehi, 2. Kolta, 3. Jászfalu, 4. Baromlak, 5. Szemere, 6. Imely, 7. Bagota, 8.. Ó-Gyalla, 9. Űj-Gyalla. Ezt a fejlődést a következőkben még egy forrás alapján, mégpedig Korabinsky „Geographisch-Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn" című munkája alapján vizsgáljuk meg. Korabinsky 1786-ban a következő helységeket sorolja fel szlovák többséggel Nyitra vármegyében Suránv környékén: 1. Ürmény, 2. Mezőkeszi, 3. Komját, 4. Ondrohó, 5. Bánkeszi, 6. Tótmegyer, 7. Várad (Kis-Várad), 8. Zsitvafödémes, 9. Malomszeg, 10. Kismánya, 11. Gyarak, 12. Csornok, 13. Szentmihályúr, 14. Alsószőllős, 15. Felsőszőllős, 16. Vajk. Az alábbi községeknek, amelyek 1773ban szlovák többségűek voltak, Korabinskynál nincsen nemzetiségi adata, de mi az 1773-as adatok alapján szlovák többségűeknek vesszük őket: 17. Egyházszeg, 18. Nagyszeg, 19. Özdög, 20. Mártonfalu. Kiemeljük, hogy Ürmény csak most lép be a szlovák többségű falvak sorába, Korabinsky szlovák-magyarnak mondja. Ezeket az adatokat itt egybevetve az 1773-as adatokkal, azt látjuk, hogy a szlovák betelepítések következtében egy helységgel szaporodik a szlovák többségű falvak száma. Barsmegyében Korabinsky szerint a következő falvakat találjuk a szlovák többségű helységek sorában: 1. Mellek, 2. Lüle, 3. Nagymánya, 4. Szenese, 5. Rendve, 6. Fakóvezekény, 7. Nagymálas, 8. ALsópél, 9. Alsóvárad, 10. Zsemlér, 11. Nyir, 12. Zsitvagyarmat. Nincs nemzetiségi adata, de az 1773-as helységnévtár szerint szlovák többségűeknek vesszük a következő helységeket: 13. Füss, 14. Hull, 15. Belleg, 16. Fajkürt, 17. Cseke, 18. Dereslény, 19. Kisendréd. Azt látjuk, hogy számra nézve az 1773-as állapottal szemben nincs változás. Komárom vármegyében az 1786-os állapot hasonlóképpen semmi változást nem tüntet fel az 1773-as helyzettel szemben. Ez a fejlődés azt mutatja, hogy az ősinek tartott suránykörnyéki szlovák terület a XVIII-ik században végrehajtott betelepítések eredménye. Ennek folytán természetesnek kell találnunk azt, hogy a magyarság nem tartotta sohasem véglegesnek a maga viszonyát a rátelepített szlovák népességhez. Nem fordult vele szembe sohasem avval az erőszakkal, mint amellyel az osztrák telepítő politika ezen ősrégi telepekről a magyarságot kiszorította és a szlovákságot helyére ültette. A magyarság — sajnos — csak természetes erejével változtatott néprajzi tekintetben a bécsi telepítő politika által teremtett helyzeten. De a magyarság természetes erejét a XIX-ik század liberális magyar nemzetiségi politikája még 3°