Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)

IV. Csehszlovák és szlovák terjeszkedés a németség rovására a Felvidéken

IV. Csehszlovák és szlovák terjeszkedés a németség rovására a Felvidéken. A szlovákság nemcsak a magyarság, hanem a németség rovására is terjeszkedett a Felvidéken. Evvel a terjeszkedéssel kapcsolatban is ugyanazok a megállapítások érvényesek, mint amelyeket az előző fejezetekben magyar-szlovák viszonylatban tettünk. Csak ismételjük hát, hogy a németséggel szemben éppen úgy, mint a magyarsággal szemben a szlovákság, illetőleg a csehszlovákság előretörése részben természetes, részben pedig mesterkélt vagyis statisztikai eszközökkel kimutatott és propagandisztikus jellegű. Amennyiben a szlovákság természetes módon jutott túlsúlyra a németekkel szemben, vagyis amennyiben asszimilálta a németséget, úgy ez azt bizonyítja, hogy Magyarország oly polgári kultúrát biztosított a szlovákságnak, amely még a németség felé is vonzóerőt jelentett a Felvidéken. Itt is megdől hát a csehszlovák és a szlovák propaganda unalomig hangoztatott érve arról, hogy a magyarság felnyomta és tüzzel-vassal asszimilálta a szlovákságot. A való helyzet bizonyítja az ellenkezőjét. A magyarság nemhogy nem asszimilálta tüzzel-vassal a szlovákságot, hanem még asszimilációs erőt is biztosított neki. Említettük, hogy a szlovákság előretörésében a németséggel szemben ugyancsak sok a statisztikai, tehát a propagandisztikus elem. Ez csak azt bizonyítja, hogy a szlovákság nemcsak a magyarsággal szemben, hanem a németséggel szemben is egyforma eszközöket használ, hogy túlsúlyát mértéken felül, uralmi igényekkel kidomborítsa. Itt is ki kell emelni, hogy míg az 1880-as magyar népszámlálás szlovákokat tüntet fel, addig az 1930-as csehszlovák népszámlálás csehszlovákokat, tehát cseheket és szlovákokat együtt. Ha már most Varsik a németekkel szemben is elfogadja az 1930-as népszámlálás csehszlovák kategóriáját, úgy ez azt bizonyítja, hogy a jelenlegi szlovák propoganda habozás nélkül hívja segítségül a csehszlovákizmust a németség ellen is, holott ugyanakkor a csehszlovákizmus ellen is agitál. Az alábbiakban Pozsonyban és környékén és a Szepessségben megvizsgáljuk a szlovák-német nemzetiségi viszonyt a magyar és a csehszlvák népszámlálások tükrében Varsik térképeinek a bemutatásával. Az első térkép az 1880-as helyzetet, a második az 1930-as néprajzi helyzetet tünteti fel. Az első a magyar, a második a csehszlovák népszámlálási adatok térképre vetítése. A két térkép egybevetéséből Pozsony környékén a németség rovására a következő változások figyelhetők meg: 1. Stupava-Stomfa 1880-ban 20—30 %-os német kisebbséggel rendelkezik, 1930-ra a németség beleveszik a szlovákságba. 2. Bazin í880-ban 30—49%-os németséget számlál, 1930-ban a németség aránva már csak 20—30%. 3. Szentgyörgyön 1880-ban 30—49%-os németség él, 1930-ban már csak 20— 30%-os német kisebbség. 4. Récse-Ratschisdorff 1880-ban 20—30 %-os német kisebbséggel rendelkezik. 1930-ban már nincsen itt német. 5. Pozsony 1880-ban német többség mellett magyar és szlovák kisebbséggel rendelkezik. 1930-ra már szlovák, illetőleg csehszlovák a többség, míg a németség a magyarsággal együtt kisebbségi helyzetben él. 6. Pozsony és Csallóköz határán Főrév található, 1880-ban tiszta német, 1930-ra már a lakosság 30—49% -a szlovák. Ugyanakkor a két térkép magyar helyek elszlovákosítását is mutatja. Ezek mellőzésével csak azt említjük meg, hogy Pozsonytól északnyugatra Dévényfalu pi22