Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938
IV. A gazdasági kérdés - Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve
iiak élt. A jobbágyi sorsból még alig felemelkedett magyar nép továbbra is jobhágya maradt a maga kiszolgáltatottságában és védtelenségében ennek az új hatalomnak. A magyar szabadelvű kapitalizmus útját a kivándorló magyar tömegek hosszú proceszsziója, a falvakon uralkodó áru- és hiteluzsora, egy szétesett és felhígított magyar középosztály, földbirtokosok eladósodása, a magyar nyelvhatár szélein, de a magyar nemzettesten belül is a nemzetiségek, különösen a románok fokozódó területi térhódításai jelezték. Ez a gazdasági politika gazdasági gócokat épített ki olyan helyeken, ahol ezt a magyarság érdekei nem kívánták. Nagyösszegű állami támogatásban részesített olyan vállalkozásokat, melyeknek erkölcsi és nemzeti megbízhatósága a legtöbb esetben kétes volt. Ennek az erőltetett és nemzeti szempontból távoleső, kényszerített fejlesztésnek nem sok előnyét láttuk abban az időben, de most érezzük igazi hátrányait kisebbségi életünkben. A szlovákiai — azelőtt magát magyarnak valló — gyáripar és bankokrácia az államfordulattal egyidőben fordította meg köpönyegét és új színekben tündökölt tovább. A magyarságnak az államfordulat előtti időben sem sok hasznot hozott a szabadelvű kapitalizmus nemzeti szempontból, — a gazdasági szempontokat egyelőre figyelmen kívül hagyjuk — de kisebbségi életünket vizsgálva, egyenesen káros volt a nagymértékű gazdasági szabadság. A széles magyar népréteggel csak nagy erőfeszítéssel tudott törődni néhány előrelátó magyar gazdasági politikus. Ezek a szabadelvűség jelszavát komoly nemzeti gazdasági programmal cserélték fel, kezükbe vették sok bajjal — és éppen a szabadelvűség jelszavával legjobban küszködő mezőgazdasági lakosság szervezését. Ekkor indult meg Károlyi Sándor gróf vezetése alatt az az előrelátó szervezési munka, melyet kisebbségi életünkbe egyedül tudtunk úgyszólván átmenteni, megtartani és amennyire szegénységünkből és elesettségünkből telt, fejleszteni is. Ha valamikor az erdélyi és szlovákiai magyar kisebbségek gazdaságtörténelmének megírására sor kerül, akkor Károlyi Sándor grófnak és társainak jár majd a hála azért, hogy a kisebbségi magyarságban a gazdasági életerő megmaradhatott. Ez a szervezkedés azonban akkoriban nem mutathatott fel átfogó eredményeket, egyrészt a szabadelvű körök nyomasztó gazdasági fölénye, másrészt a felsőbb társadalmi körök teljes érdektelensége folytán. A szlovákiai magyarság az államfordulat előtt helyi gazdasági centrumai közvetítésével, vagy közvetlenül észak-déli irányban a legnagyobb központ, Budapest felé gravitált. Kisebb mértékben, főkép a kisalföldi táj, Bécs és a monarciha nyugati részei felé is. A gazdasági vérkeringés ütőerei tehát déli irányban vonultak. A magyar iparosítás — igen helytelenül — a határszéleken folyt. Szociális szempontból még igazolható ez a tény, mert a szegény hegyvidéki lakosságnak akartak ezzel kenyeret adni, azonban nemzeti szempontból teljesen érthetetlen előttünk az, hogy az akkori illetékesek nem- gondoltak arra, hogy a magyarság részére nem-