Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938
III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve
sebbségek közt a legerősebb párt (mert a német mandátumok kétharmadát szerezte meg), hanem általában az egész ország legelső pártja. A német fegyelmezettség legmagasabbfokú megtestesítője. A magyarság két pártja 234.943 szavazatával 9 képviselői és 6 szenátori mandátumot nyer. A keresztényszocialista részről képviselő lett Szüllő Géza dr., Esterházy János, Petrásek Ágoston és Porubszky Géza dr. A nemzeti párt részéről Szent-Ivány József, Jaross Andor, Korláth Endre dr., Holota János dr. és a szepesi német párt részéről Nitsch Andor. Keresztényszocialista szenátorok: Turchányi Imre dr., Pajor Miklós dr. és Hokky Károly; nemzeti pártiak: Törköly József dr. és Füssy Kálmán. A halálos beteg Törköly lemondása után 1937-^ben Szilassy Béla dr. került be a szenátusba. Az új nemzetgyűlésben a kormánytöbbség összetétele nem változott, változásra alig volt kilátás, de 1935 végén két személyi kérdés hirtelen új irányt adott Csehszlovákia politikájának. A szudétanémet párt természetes szövetségese lett a magyarság pártjainak, de a 35-ös választás során újabb ellenfelet is kaptak a nemzetgyűlésben az úgynevezett »magyar aktivisták«.ban. Mivel a kormánytöbbségben a német ellenzék ellensúlyozására három német párt volt, ezért a magyar ellenzék ellensúlyozására a kormánypárti »magyar aktivistákat« kreálták. Magyar kormánytámogató párt nem lévén, a cseh agrárpárt és a cseh szociáldemokrata párt egy-egy mandátumát magyar embernek adta: az agrárpárt nagykálnai főkortesének, Csomor István maradékbirtokosnak, a szociáldemokrata párt Schulcz Ignác pozsonyi szakszervezeti titkárnak. E két törvényhozó jelképezte a nemlétező magyar kormánypártot. Szerepük mindenkor negatív volt: helytelenítették azt, amit a magyar ellenzék kívánt és mindenáron dicsérték azt, amit a kormány tett. De az új nemzetgyűlésben a nemzetiségi kérdések ennek ellenére is erős nyomatékot nyertek s a kormány egyre többet kénytelen volt foglalkozni a kisebbségek panaszaival és követeléseivel. A csehszlovák nemzeti expanzió politikai defenzívába kénytelen átmenni. Az új parlamenti erőelosztás mellett a szudétanémet párt antimarxista irányzata miatt a cseh jobboldal köreiben ismét fölmerül a polgári többség gondolata, de a fölszín alatt marad s állandó feszültséget idéz elő a többségben. A polgári-szocialista ellentét tört ki újból a Hodža-kormány első napjaiban (1935 októberdecember). Bradáč házelnök hirtelen halála (1935 október 20.) miatt Malypetr távozni kénytelen a kormány éléről, átveszi a házelnökséget, a kormány vezetését pedig Hodža Milán, Csehszlovákia első szlovák miniszterelnöke veszi kezébe. Hodža első feladata a köztársaság legnagyobb személyi kérdését: Masaryk elnök utódjának problémáját megoldani. Masaryk elnök súlyos aggkori bénultsága miatt lemondott s utódául Benešt ajánlotta. A kormánytöbbség polgári jobboldala azonban ellenjelöltet állított a nemzeti szocialista Benešnek. Az ellenjelölt személyének megválasztása azonban szerencsétlen volt. eleve kizárta a német vagy magyar polgári pártok tá-