Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

szlovák részről is, magyar részről is marxista kormányzat folytatta, s elsősorban a marxista munkások részvételével, ennek ellenére a harcok elmúltával alig egy hónapra a magyar emigráció már szívesen látott vendég volt és politikai fegyvertársként korteskedett a csehlovák marxizmus nacionalista céljai mellett. A kormány magyar sajtószolgálatát egész 1933-ig csaknem kizárólag emigránsok látták el. A magyar marxizmus nemzetköziségére és a csehszlovák marxizmus nemzeti jellegére jellemző adat, hogy míg a magyar marxisták már 1919 márciusában a kommunizmusba kanyarodtak, addig Csehszlovákiában a szaciádemokrata pártból csak 1920 szeptember 25-én szakadt ki a kommunista baloldal s a csehországi cseh és német kommunisták két külön pártja csak 1921 októberében egyesültek egy egységes internacionalista kommunista pártban. A magyar népnek ilyen körülmények közt két politikař arcvonalon kellett védekeznie: a csehszlovák nemzeti terjeszkedés politikájával szemben és az erejét bomlasztó belső osztályharc ellen. A nemzeti önvédelemhez egy átfogó nemzeti magyar párt lett volna az alkalmas keret, ezt azonban a hatóság nem engedélyezte. Az osztályharccal szemben két mederben indult meg a küzdelem: világnézeti és osztályalapon. A régi néppárt és a Giessweinféle keresztény szociális párt eszméinek hívei az Ausztriában akkor annyira előretört keresztényszocializmushoz hasonló osztályfölötti világnézetet állították az osztályharccal szembe, a Nagyatádi-Szabóféle régi magyar kisgazdapárt hívei pedig fölismerve a csehszlovákiai magyar nép zömének, a gazdaosztálynak nemzetfönntartó jelentőségét, osztályjellegű, de ízig-vérig nemzeti szellemű magyar kisgazda párt megszervezését tartották célravezetőnek. A keresztényszocialismus hívei emellett a marxista internacionalizmus ellensúlyozására a keresztény-katolikus világnézet nemzetiségi univerzalizmusát hirdették. Nemcsak a magyarság körében, hanem a német és később a szlovákok között is számítottak terjeszkedésre s ezért a mozgalmat mindhárom népet felölelő őslakos alapra építették. De azért négyötödrészben mindig magyar szavazó tábor állt a párt mögött. Neve kezdetben a »magyar-német szociáldemokrata párt« ellensúlyozásaképpen »Magyar-Német Keresztényszocialista Párt« volt, később a szlovák osztály megalakításával az őslakos jelleg kidomborítására az »Országos Keresztényszocialista Párt« nevet vette föl. Ez a párt Kassa és Pozsony katolikus egyesületeiből nőtt ki, 1919 novemberében alakult meg s főleg a városokban volt erős. Alapítói Keleten Fleischmann Gyula dr., Wirth Gyula, Körmendy-Ékes Lajos dr., Tost Barna, Grosschmid Géza dr., Nyugaton Lelley Jenő dr., Tobler János, Jabloniczky - János dr., Bittó Dénes. A párt 1920 március 23-án tartott pozsonyi első kongresszusán Lelleyt választották meg elnökének.