Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

III. A POLITIKA Politikai életünk húsz éve A csehszlovákiai magyarság kisebbségi élete nem az állam alapításakor kezdődött, hanem mintegy félévvel később, politikai szerveződése pedig majdnem egy egész évvel később. A szudétaföldről az osztrák államhatalom már 1918 október 28-án és 29-én kivonult, s átadta a teret az új államnak. Megvoltak az ezeréves történelmi határok, az új államhatalom kívülről nem zavartatva nyomban megkezdhette e határokon belül belső berendezkedését. Más volt a helyzet a volt magyar területen. Szlovákiának és Kárpátaljának soha nem voltak határai Magyarország felé, itt tehát hónapokig tartott az új határok megállapítása. A demarkációs vonalak többször változtak. A magyar vidék 1919 januárjáig nem is tartozott még a csehszlovák állam keretébe. December 30-án vonultak be a csehszlovák csapatok Kassára, 1919 január 1-én Pozsonyba, január 12-én Ungvárra s február végéig került sor a Csallóközre, Érsekújvárra, Losoncra, Rozsnyóra. Az új rendszert vasutassztrájk fogadta, az egész országrészben ostomállapotot hirdettek ki. Március 20-án a Vix-jegyzék újabb délebbre fekvő demarkációs vonalat rendelt el, erre a Károlyi-kormány lemondott, helyébe a tanácskormány jött, amelynek a csapatai május 30-án Losoncot, június 2-án Érsekújvárt, június 6-án Kassát visszafoglalták, de miután a békekonferencia Párizsban június 12^én megállapította a csehszlovák—magyar határt, június 30-án újból önként visszavonultak. Július 24-ére ért véget csehszlovák részről a magyarlakta vidék teljes birtokbavétele. A hónapok a teljes politikai bizonytalanság hónapjai voltak. A közigazgatási tisztviselők, tanárok, tanítók, vasutasok, postások a határmegállapításig nem voltak tisztában, mely államhoz fognak tartozni. És mert jogilag egészen a békeszerződés ratifikálásáig a magyair állam alkalmazottainak tekintették magukat, igen sokján nem tették le az előírt időpontra a hűségesküt. Emiatt elvesztették kenyerüket. A vasutas- és a postássztrájk résztvevőit tömegesen bocsátották el. A magyar köztisztviselők és közalkalmazottak eme tömeges elbocsátása és a nyugdíjból való kizárása volt az első nagy, veszteség, amely a magyarság nemzeti jövedelmét egyszerre sújtotta.