Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

II. Néprajzi helyzet - Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás

tozás hiánya még nem jelenti okvetetlenül a konstruktív erő hiányát, viszont a nemzeti hovátartozás statisztikai kifejezése még nem jelenti a nemzeti test erejének a gyarapítását. A lelki asszimilálódás áldozatai és vezérei sokkal súlyosabb deficitet jelentenek a csehszlovákiai magyarság életében, mint a statisztikai adatok eltávolodottjai. — A lelki asszimilálódás főleg az úgynevezett kultúraktivizmus hajszálcsövein hatol be a csehszlovákiai magyarság nemzettestébe és forrásai a csehszlovák pártok (agrárpárt, szociáldemokrata párt, sőt legújabban a Csallóköziben a csehszlovák nemzeti szocialista párt) magyar alosztályai és ezek kultúrszervezetei (Munkásakadémia, Faluszövetség), továbbá a magyar nemzetiségű zsidóság megalkuvó elemei. A közvélemény az úgynevezett kultúraktivizmus különböző formáit magyar lelkekben lejátszódó folyamatnak szokta tartani. Pedig sok esetben befejezett asszimilálódással állunk szemben. Mihelyt az egyén teljes egészében kilépett a magyar lelkiség köréből és egyúttal a csehszlovák lelkiséget vette fel, minden statisztikai szemfényvesztés ellenére asszimilálódott magyarnak számít. Az új etnikum lelkisége nemcsak egyes tettekben, hanem egy állandóan jelenlévő lelkiségben nyilatkozik meg, mely mindent csehszlovák szellemmel néz. Nézetei történelmi, politikai, kulturális és minden egyéb téren teljesen azonosak a csehszlovák lelkiség véleményével. Az átalakulás akkor a legteljesebb, amikor az asszimilálódás áthatotta az érzelmi szférát is. E folyamat részeseit a magyarságnak azon 22%-ában kell keresnünk (az Anschluss és a német aktivisták átpártolása óta a szám jóval kevesebb lett), amiből az aktivizmus politikai voksai összetevődnek. Körülbelül tehát 140.000 ember van az ilyenfajta asszimilálódás lehetőségének kitéve. Magánszámítások alapján 20.000-re tehetjük azoknak a számát, aJkikben a nemzet teljes kicserélődése megtörtént, annak ellenére, hogy statisztikailag magyaroknak számítanak. A szám annyival növekedik fontosságában, hogy legújabban a rosszul értelmezett katolicizmus is anyagot szolgáltat a lelki asszimilálódásnak (a šramek-párt csáppolitijkája, melynek hű tükre például az »Érsekújvár és Vidéke« című lap katolikus kultúraktivizmusa, mely állandóan nemzetiségen felülálló katolikus politikai párt megalakítását propagálja). Az asszimilálódás kérdése a csehszlovákiai magyarság fennmaradása szempontjából óriási fontosságú. Pusztító sikereivel csak a legteljesebb gazdasági és kulturális szervezettségben birkózhatunk meg. Egyet pedig a kisebbségi sors különös intelmeképpen sohasem szabad szem elöl téveszteni: a magyarság nemzetbiológiailag erős és ellenálló, s nem a statisztikai szám,ok szemfényvesztése dönti él a csatát, akár pozitív, akár negatív értelemben, hanem a lelkiség kérdése. A legveszélyesebb terület és a legnagyobb erő titka ott fekszik, ahová külső machinációk nem juthatnak el: a lelkiség és az öntudat mélységében. Duka Zólyomi Norbert