Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

II. Néprajzi helyzet - Varga Imre: A statisztika tükrében

Az 1921-es népszámlálástól az 1930-as népszámlálásig a statisztikai hivatal adatai szerint 52.698-cal fogytunk, s így az 1930-as népszámlálásnál 691.923 magyart számoltak össze Csehszlovákiában. Nézzük meg, hogy a mai Szlovákia területén hogyan jutottunk el ehhez a számhoz.* (Lásd az, előző [39.] oldali táblát!) Életünk szempontjából okvetlenül fontos az, hogy szembenézzünk azzal a ténnyel, hogy a magyarság milyen életvitalitást hord magában, s a velünk egy államban lakó más nemzetiségűekkel szemben meg tudjuk-e tartani arányszámunkat? Ezekre a kérdésekre azokban a statisztikai adatokban találunk feleletet, amelyek számokban fejezik ki az új életkörülmények hatását, amelyek 1918 óta befolyásolták a magyarság erejét. Fennmaradásunk első biztosítéka a természetes szaporulat. Sajnos, a nemzetiségek népmozgalmi elváltozásait csak 1925-től figyeli a statisztikai hivatal. A magyar járások általános szaporulati adataiból azonban arra a megítélésre jutunk, hogy 1920—1924 között aránytalanul magasiaibb volt a magyarság szaporodása, mint más nemzeteké. A járások szaporulatait ugyanis már 1923 óta figye* Bizonyára nem lesz érdektelen, ha a statisztikai hivatal magyarázatát is megnézzük. Az állami statisztikai hivatalnak az 1930-<as népszámlálást közlő 98-as számú kidaványának 15-ik oldalán a kisebbségi magyarság fogyását tárgyalva megállapítja, hogy 1930-ig 7.8%-kai fogytunk, amit aztán a következőképpen magyaráz meg. »A magyarok ezen fogyása különös figyelmet érdemel. A valóságban ez a fogyás sokkal kisebb, mint ahogy az adatokból kitűnik éspedig a következő okoknál fogva: 1. Az utolsó népszámláláskor Szlovákiában és Kárpátalján az állampolgárság meghatározására nagy súlyt fektettek, úgyhogy itt sokkal több idegent mutattak ki, mint tíz évvel ezelőtt. Ez különösen a magyar nemzetiségűeket érinti. így 1930-ban a magyar nemzetiségűek közül 68'7%-kal több Ikerült az idegenekhez. Ha most már a magyaroknak ezt a megmaradt számát az összes jelenlevő lakosok számához hasionlítjuk, csak 5.5% lesz a fogyás. 2. A magyarság fogyására hatással volt a zsidó és a cigányi nemzetiségűek különválasztása is. Az 1930-as népszámlálásnál a magyarlakta területen jóval megnagyobbodott a zsidók és a cigányok száma; ezek azelőtt magyarnak vallották magukat. Szlovákia déli részének 23 járásában 1920-ban (?) 26.640 zsidó és 3088 cigány volt, míg 1930-ban 37.210 zsidó és 18.363 cigány (280%-os szaporulat). Mindezt összevetve a magyar nemzetiségűek száma tulajdonképpen változatlan maradt, mert a fogyás körülbelül 15.637 személy, ami az 1920-as eredménnyel szemben 1.98 %-ot tesz ki. — Azonban éppen ez az 1920-as szám nem felel meg a valóságnak. A szlovák lakosság nemzeti öntudata akkor még nem volt olyan szilárd, hogy általában mindenhol érvényre juthatott volna, még ott is, ahol a magyar gazdasági fölény érvényesült. Hogy az 1921—30 közti években a magyar nemzetiségűek száma úgyszólván alig változott, ez a tény főleg a szlovák nemzeti öntudat előhaladásával van összefüggésben, amely öntudat éppen Szlovákiában volt a legjobban elnyomva. — Kárpátalján a magyarosítás a háború előtt nem volt annyira intenzív, s ott a magyar nemzetiségűek tényleges szaporodása, amely az egész lakosságnál 9'5%-ot tesz ki (?), kevéisbbé természetes (?). — A magyaroknak cseh- és morvaországi kevés szaporodást csak a katonai helyőrségek elhelyezése hozta létre, egyébként a számuk mind a két országban teljesen jelentéktelen. Ezzel szemben Szlovákiában a számuk 17.6%, Kárpátalján pedig 15.4%-ot tesz ki. Az egész államban a magyarok száma az 5 százalékot sem éri el«.