Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

II. Néprajzi helyzet - Révay István: A demográfia tükrében

Kassa, városa, valamint a tőle közvetlenül keletre fekvő 7 kis nyelvsziget képezi a folytatólagosságot. A második tömbterület azután Szlovákújhely felett Mihályinál indul. A folytatólagos nyelvhatár: Mihályi, Csarnahó, Irnreg, Szürnyeg, felette kiszögelés Hardicsáig, majd Szürnyetől Deregnyő, Bajánháza, Tarnóc, Ungvár, Császlóc, Helmec, Csomonya, Barkaszó, Fornos, felette Munkács, Beregujfalu, Salánk, Királyháza, Gödényháza. Ez volt kezdeti kisebbségi nyelvhatárunk és nagyjából ez a mai adatok szerint is. A 8 kassakörnyéki nyelvszigeten felül eredetileg még 12 kis nyelvszigetet számláltunk, nagyrészt közvetlenül a nyelvhatár felett. Négyet Nyitra vidékén a két verebélyi kiszögelés közelében (1. Királyi, 2. Alsőszőllős, 3. Kismánya, 4. Egerszeg, Lajos, Vicsáp-Apáti), egyet Rimaszombat' felett (Likér), egyet a Hernád völgyében (Korompa), kettőt Ungvártól keletre (Baranya és Rákos), végül négyet Máramarosban (1. Visk, Handal, Bustyaháza, 2. Técső, Kerekhegy, 3. Aknaszlatina, 4. Gyertyánliget). Ezek közül az 1930. évi népszámlálás négynek szüntette meg kisebbségi jellegét (Alsószőllős, Likér, Korompa, Baranya). De lássuk, micsoda változásokat mutatnak az 1921. és 1930. évi eredmények a nagy nyelvterületi részen. Fentebb már láttuk, hogy nyelvhatárunkon 34 helység vesztette el kisebbségi jellegét. E helységek elosztódnak a nyelvhatár különböző szakaszaira, csoportosan csak Érsekújvártól északkeletre (Szemerénél), Lévától keletre (Hor. hinál) és Jászó környékén (Stósz—Buzinka-vonal) adtunk le néhány községet. A legjelentősebb változások, melyeket az 1930. évi adatok a nyelv határon kimutatnak, nyugatról keletre menve a következők: 1. Pozsony kisebbségi jellegének megszűnése; 2. a Verebélytől kiágazó kettős félsziget elvált a nyelvterülettől s ezzel egyetlen nagyobb nyelvszigetünkké lett; 3. Tótgyarmat felett Bátorfalu községének elvesztésével nyugati nagyobbik tömbterületünk kettészakadt, zárt nyelvterületünk tehát immár három különálló részből áll; 4. Kassa kisebbségi jellegének megszűnése és ugyanakkor a környékbeli szigeteknek csaknem teljes eltűnése — 13 községből csak 3 maradt kisebbségi minősítésű (Bőd, Nagyszalánc, B iste); 5. Ungvár kisebbségi jellegének megszűnése. A nyelvterületünk belsejében létezett 13 nem kisebbségi jellegű sziget az 1930-ban minősítésüket elvesztő községekkel 16 szigetre emelkedett. E szigetekhez hozzászámítandók továbbá az agrártelepítés által létesült önálló csehszlovák községek, melyek ugyancsak új szigeteket alkotnak kisebbségi nyelvterületünkben. Számuk 13. A Csallóközben 3 (Hviezdoslavov, Miloslavov, Hodžovo), a Mátyusföldén 2 (Štefánikov, Svehlovo), Komárom felett. 2 (Srobárová, Mudroňovo), a verebélyi járásban 1 (Jesenské), Losonc alatt 1 (Bezita), Gömörben 2 (Slávikovo, Bottovo), a Bodrogközben 1 (Stráž) és a Tiszaháton 1 (Svoboda). Nyelvterületünk belsejében jelenleg tehát-összesen 29 sziget található.