Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VIII. Nemzetek közt - Czuczor László: Csehek és magyarok

kontraszt, mely nálunk annyira fáj. Egységes és kiegyensúlyozott minden, az élet éppúgy, mint a társadalom. A vidéket a városokkal tökéletes országutak kötik össze, a népet a polgársággal jól szervezett iskolahálózat. »Nálunk nagyon kevesen vannak, kik ne végeztek volna legalább polgári iskolát«, mondta egyszer beszélgetés közben egy cseh társam. A munkások és munkaadók közt aránytalanul kisebb a társadalmi különbség, mint nálunk. Gazdaságilag (ténylegesen) függő viszonyban élnek, alárendeltek, kizsákmányoltak, de társadalmilag (látszatra) egyenlőség van, egy szinten állnak. Náluk is dúl társadalmi harc, de az emberi méltóság érintetlen marad. így vívódtunk mindnyájan, csehek között, idegen környezetben, magyarságunkért. Mert az egységes csehek életét figyelve, ijedten láttuk azt a rettenetes aránytalanságot, ami nálunk a pusztulást okozza. Jellemző rájuk és ránk is, hogy ők az intellektuális foglalkozások közül a tanárságot tisztelik a leginkább, a mi társadalmunk viszont a jogászok előtt hódol. A vallási életük is sokkal nyugodtabb, mint a magyar; kiegyensúlyozottabb. Kevésszer láttam náluk azt a vad türelmetlenséget és érthetetlen elfogultságot, ami nálunk oly bántó. Társadalmuk egységesebb, a közszellem egészségesebb. Kis jellemző példa: Weiner darabját, az »Emberek a jégtáblán«-t, véletlenül cseh és magyar színpadon is láttam — mindkét esetben kisvárosban. Futballista szerepel a darabban, külvárosi lakatoslegény, ki látogatóba jön a barátjához. A cseh műkedvelő színpadon ez egy rendesen öltözött és tisztességes fiatalember, — amilyenek a lakatos legények a valóságban — a magyar színpadon pedig strici, esetlen, durva és nevetséges figura, amilyennek a kisvárosi középosztály a lakatoslegényt elképzeli. Nem akarok ebből a példából általános következtetéseket levonni, de jellemzőnek találom ezt a két nép különböző társadalmi ízlésére. Érdekesen jellemző még az a jelenség is, hogy a cseh falusi fiúk (pl. közkatonák) nem népdalokat s mégcsak nem is népi lelkiséget utánzó vagy hamisító énekeket énekelnek, hanem nyúlós, szentimentális és élces kuplékat, kabaré-chansonokat. Ez a kispolgáriasság megnyilatkozik ízlésükben és öltözködésükben (illetve ízléstelenségükben és öltözködni nemtudásukban), valamint étkezésükben és mutatásukban is. Vasárnaponként kijártunk falvakba, búcsúkba, mulatságokba. Általános szokás ez Csehországban: a fiatalság, ha táncolni akar, falura megy vasárnap délután. Hibátlan országutakon élvezetes séta. Mily meglepetés volt számomra az első ilyen vasárnap délután: városi szokások, városi ruhák. Hol van a, falu sajátos arca? A polgárosultság tipikus tüneteit látom: a város és falu szoros és szerves együttélését, kiegyenlítődést, állandó kicserélődést. Minél közelebb fekszik egy falu a városhoz és minél rendezettebb városhoz, annál nagyobb a pompa, látszatgazdaság, csín, szépség, műveltség és higiénia. Nem szeretem a csehek felemás (se városi, se falusi) életformáját, de mégis magasabbrendű ez, mint a mi népünké. Magasabb kultúrát növel, nagyobb rátermettséget ad a társadalmi harcban való érvényesülésre és a termelő