Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

VII. Az új nemzedék - Kovács Endre: A Sarló története

önsorsán eszmélkedő fiatal gárdát hozzá tudtak volna csatolni a kisebbségi társadalmi fejlődés vonalához. Azok, akikben a reálpolitikai józanság erősebb volt a forradalmi romantikánál, idejében elhagyták a mozgalmat. 1930-tól a Sarló már jórészt fiktiv tömegekkel kalkulált. Az 193 l-es országos kongresszus már nemcsak a Sarló programmját méretezte túl a magyar kisebbség hatásterületén felül, hanem az elvégzendő programmpontokat is olyan káderekre bízta, amelyek csak a vezetők fantáziájában léteztek. * A Sarló 1931. szeptemberében megtartott országos kongreszszusa határkő a csehszlovákiai magyar ifjúság mozgalmának történetében. A kongresszus vitáinak eredményét a »Sarló jegyében« c. közel 200 oldalas röpirat foglalja össze. A Major Istyán kommunista párti képviselőnek dedikált gyűjtemény s a benne napvilágot látott tanulmányok elvi és gyakorlati összegezése azt mutatja, hogy a Sarló a benne rejlő heves fejlődési dinamizmus hatására a marxi szocializmus konkrét társadalompolitikai célkitűzéseihez érkezett el. A pozsonyi kongresszus és Balázs Béla látogatása végleg kiemelték a mozgalmat a főiskolás keretek közül s ezekután már csak idők kérdése maradt, mikor torkollik be valamelyik politikai pártba. A pozsonyi kongresszus valójában azért ült össze, hogy a sarlósok néhány esztendei kutató tevékenységét, — amely a társadalmi struktúra legkülönbözőbb rétegeiben volt hivatott felfedni a kapitalisztikus társadalom ellentmondásait, — a reális munkaprogramm síkjára állítsa be. Mindjárt az előszóban helyet kap a »proletárforradalom lehetőségé«-nek említése s aki a különböző beszámolókat elolvassa, nem szabadulhat attól az érzéstől, hogy a lehetőség szinte egyetemesen szabta meg és befolyásolta a sarlós ideológia valóságfelfedő módszertanát. Mintha ezek a társadalmi élet minden gazdasági-kulturális jelenségeire kiterejsztett vizsgálódások már ab ovo a gyökeres, forradalmi változtatás eszméjének jegyében történtek volna. A konkrét kultúrpolitikai tennivalók ismét a mozgalom élvonalán haladó s a legtöbb taktikai s organizációs felkészültséggel rendelkező Balogh Edgár írásán keresztül nyernek megf ogalmazást: »Teremtsünk — írja — a fiatal szakértelmiség számára olyan munkakategóriákat, amelyek tisztára csak a szakmabeliségből kiindulva az élet történelmi erőibe, föltörekvő tendenciáiba mentik át elsikkadásra ítélt generációnkat. Taszítsuk félre az útból az idejüket mult generációs kereteket és hozzuk létre a szakemberek reális mozgalmait, hogy megteremthessük a kisebbségi magyar szellemi dolgozók harcos kádereit. Teremtsünk orvosmozgalmat, amely a feltorlódott orvosi tudás és a megoldatlan népegészségügy antagonizmusából szocialista orvosbrigádokat fejleszt ki. Alakítsunk olyan mérnöki kart, amely a lakásviszonyok tanulmányozásával egészíti ki a legfejlettebb modern szaktudást.« 186