Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938
V. A műveltség sorsa - Vass László: Az irodalom
dalom polgári hagyományait, amik válságba kerültek ma már az anyaországban is, ahol a népi erők egy egészen új szellemű irodalomban adnak örvendetes hírt érkezésükről. A csehszlovákiai magyar irodalom eredendő gyöngesége az volt, hogy nem igyekezett a magára maradt nép életösztönének szellemi megnyilatkozása lenni. Az írók konzervatív és modern csoportjai egyformán a háború előtti magyar irodalom formai és tartalmi hagyományait örökölték és ez az örökség, ami súlyos tehernek számít az anyaországban is, különösen gáttó akadály volt a kisebbségi életformában, ahol a nemzet hatalmas része kifejezetten a falvak és kisvárosok földmívelő népéből áll. Az irodalmi hagyomány, konzervatív és modern oldalon is erősen középosztálybeli, kispolgári beállítottságú. Csoda-e, ha a szlovákiai magyar író zárt ajtókra talált a magyarság előtt? Egyáltalán, hozzájutott-e a nép ehhez a kispolgári irodalomhoz? Tragédiája az eddig kifejtett szellemi életünknek, hogy a periféria-nemzeten belül a társadalom legnagyobb része, a nép még egy másik periférián tengődött: a művelődés alsó fokán. A szlovákiai haladó magyar szellem jellege erősen urbánus volt, idegenül a népi erők kívánsága előtt. De éles szakadékok választják el a népet a konzervatív szellem kúria-romantikájától is. Kettős periférián tengődött a csehszlovákiai magyarság legértékesebb része, a megmaradás egyetlen biztos reménye, szociális és kulturális öntudat híján! Elveszett ez a nép, ha egyszer kikezdi bármilyen idegen impérium elnemzetleniesítő dühe! Az irodalomnak volna elsőrendű feladata, hogy beoltsa a nemzet törzsökét ez ellen a leselkedő veszély ellen és tudatosítsa benne a nemzeti megmaradás kötelességét éppen a szociális igazság meghirdetésén keresztül! Az irodalom azonban nálunk nem tudta idáig teljesíteni ezt a nemes feladatát súlyos strukturális bajok miatt sem. Hiányoztak az irodalmi élet kialakításának legelemibb feltételei is. Könyvolvasásra nevelni kell az embereket és nálunk a nép messzire elmaradt ezen a téren. Hogy a magyar könyv hódíthasson, ahhoz szükséges elsősorban az is, hogy a nép érett legyen a befogadásra. Egész magyar társadalmunk gyökeres átszervezését kell előbb elvégeznünk, ha azt akarjuk, hogy nemzeti vagyonunk ne kallódjék el az idegen hódítók kezén. Ezt az átszervezést egyedül az irodalom a mi helyzetünkben nem képes megtenni, gyönge ahhoz és maga is szigorú önrevízióra szorul. A népművelést egy új szervnek kell irányítania, ez az új szerv most van kialakulóban: a népi kultúrpolitika! A falvak népében elemi szenvedéllyel fűt a művelődés, a felemelkedés vágya. Ezt a vágyódást, törekvést harmonikus kapcsolatba hozni a nemzet nagy érdekeivel, éltető csereviszonyt teremteni a nép és az értelmiség között: egy átfogó közművelődési terv legfontosabb része, amelynek végrehajtására kitűnő intézményei vannak a csehszlovákiai magyarságnak. A néhány évvel ezelőtt megindult szerves népművelési munka egyik egészséges eredménye lesz majd az új olvasóközönség kiképzése, amely kedvező feltétele lehet majdan a teremtő irodalom kialakulásának is.
