Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

V. A műveltség sorsa - Vass László: Az irodalom

legalább is egyelőre nem képes önálló erejű irodalmi életre. A »népszerűsítés«, a messzi fővonalak figyelése, távoli szellemi áramlatok szorgalmas utánrezigése, a mult eredményeinek "konzerválása és a jelen »átvétele« a magyar megmaradás érdekében: ezt a funkciót választotta a csehszlovákiai magyar szellemiség, mert másra, az önálló alkotómunkára nem voltak meg és hiányoznak ma is a kedvező feltételek. Érdemes néhány előadás címét feljegyezni a losonci Szabad Egyetem műsorából, hogy lássuk: mekkora volt a szlovákiai magyar író szemhatára, meddig terjedt ki érdeklődési köre és minő távlatok felé próbálták irányítani a perifériák kisvárosi magyarságát: A nyugati kultúra fészkei, Jézus ethikája, Nietzsche, Kant, Stirner, Kétféle ethika, A modern vers problémája, Az új magyar lírikusok, Bevezetés az esztétikába, Móricz Zsigmondról, Petőfitől Adjág, Legújabb művészeti áramlatok, Zeneesztétikai problémák, Bevezetés a szociológiába, a szociális mozgalom, Bergson, stb. És kultúrtörténeti szempontból érdemes megemlíteni, hogy már az első években jelentkeznek éppen a losonci Szabad Egyetem előadásain a magyar-szláv kultúrközeledés első megnyilvánulásai (természetesen magyar részről...), mikor előadásokat tartanak štur, Hurban-Vajanský, Kukučin szlovák írókról. A húszas évek folyamán Szlovákia egyetlen városában sem találunk ilyenarányú mozgalmas szellemi életet, mint Losoncon. De rövid néhány óv alatt Losoncra is ráborult a végzetes csönd, a kimúlás előtt azonban még egy ott szerkesztett ifjúsági folyóirattal, A Mi Lapunk-kai segít föleszméltetni az új államformába növő magyar ifjúságot. A kassai, pozsonyi és losonci állomások gyorsan kialvó lámpásai azt bizonyítják, hogy a csehszlovákiai magyarság nem tudja megtalálni a maga kultúrközpontját, hiába igyekszik, mindig elmarad a fővonaltól. A vicinális-sors képe egyre vésztjóslóbban ködlik fel a kisebbségi láthatáron. Később is, ha végigrobog véletlenül ezen a tájon a nyugati expressz, pár pillanatig vakító fény és utána szörnyű csörömpölés visszhangja reszketteti meg az alvó vidék fojtott légkörét. A kultúrköepont megteremtésére irányuló kísérletek sorozatos fiaskója után az írók szétszóródnak a hosszú magyar sávon, legtöbbje az egyes napilapok szerkesztőségében helyezkedik el, ami elhatározóan ráüti sajátos bélyegét az egész csehszlovákiai magyar irodalomra. Voltak évek, mikor a kisebbségi írók javarésze a csehszlovák fővárosban élt, a Prágai Magyar Hírlapnál. A Képes Hét irodalmi melléklet és az egyetlen számig futó »új Munka«, majd később az »új Szellem« a magyar írók szűnni nem akaró kezdeményezéseiről tesznek tanúbizonyságot a legidegeneb helyzetben is, sokszor reménytelenül fórumot építenek, hogy onnan szóljanak a Vox Humana hangján a szétszórt olvasók felé. Fanatikus missziós tudat hajtja, űzi . tenni a szlovenszkói írókat, főképpen azokat, akiik már az új államkeretben indultak el a nemzetszolgálat nehéz útjára. Hangot kap a szlovákiai magyar sors, és a magyarság-