Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál
Braun úr két karját széttárta az asztal fölött, utána az asztal két szögletét markolta meg, mint aki már eleget beszélt és indulni készül. A hangja lekicsinylő volt és a jóságtétel szándéka ömlött ki belőle. Erőszakkal is, ha kell. — Nyár... tél... kibírni... bevárni. .. ezek kérem nem a megfelelő szavak ilyen kiváló vendéglős talentum szájában, mint amilyen Sutay bácsi. Az öreg titkolt büszkeséggel húzta rá a bajuszát a szája megnyílt mosolyára. — Na ... na ... Braun felállt, kabátját, kalapját nem kellett keresnie, mert le se vette azokat magáról. — Semmi na... na..., holnap jön Kassára. Sutay riadtan tiltakozott. — Holnap nem tudok ... — Hát mikor? ... — Mondjuk holnapután... — Rendben van, holnapután... Holnaputánra eljön hozzám Kassára és én majd megmutatom magának, Sutay bácsi, hogy kell az ilyen üzemet vezetni. Rendben lesz? Sutay homlokán előtörtek a verejtékcseppek, szemében riadt fények támadtak, de hiába minden, ez az ember beszél, beszél és nem lehet neki nemet mondani. Most már a szalmaszál után kapott. — De Béluskát is viszem magammal ... Braun úr lelkendezve rázta az öreg kezét. — Bravó, Sutay bácsi, az még így sokkal jobb... uióvégre a Béluskának kell előbb-utóbb átvenni az üzem vezetését, hogy azután Sutay bácsinak ne legyen egyébb dolga, mint hogy üldögéljen és a pénzét számolgassa. Sutay arca szélesre derült. — He ... he ... hol van az még? De Braun úr erre már nem figyelt, kész munka után öt már a dolgok érzelmi része nem érdekelte. — Tehát holnapután a délutáni gyorssal érkeznek... várni fogom az állomáson ... Sutay még utána nézett, úgy, mint a veszendő gyermek, akit elkapott a víz sodra és hiába nyújtogatja a kezét a hullámok után, csak kérlelhetetlenül ragadják az egész testét magukkal. A vacsoránál is csak erről volt szó, Braun úrról és a kassai útról. — Mit, hogy pincérlányok táncoljanak nálunk?' Sutayné becsületesen öreg arcát a harag fehérsége borította el, de ahogy múltak a percek, enyhüli az arca keménysége is. — Hiszen ... Istenem ... Vargáné varrodát nyitott, pedig annak ügyvéd az urai, Balogh főtanácsos úr meg ügyvéd írnok lett, pedig főtanácsos volt. Sutay bólogatott és édes kis ravasz mosoly lepte e| az arcát, mert ő akkor már arra gondolt, amit Braun úr sugdosott a füllébe, hogy ami bor nyolc korona, ott, a hátulsó kis teremben negyven korona, is lehet... A férfiember bolond és megvadul, ha fehér húst lát, nem nézi a pénzt. Feltéve, ha van neki. Béluskára nézett, Béluska egy csontról rágta le a húst. Kint a teremben nem volt vendég, csak a gyönge villanykörte égett, nyugodtan foglalkozhatott a csonton maradt kevés hússal. Béluskát nem kellett biztatni, ő már első szóra lelkesedett az ügyért. — Holnap megyünk Kassára?
