Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Berkó Sándor verseiből: Korszerű idill. Groteszk a tükör előtt. Mozdulat

BERKÓ SÁNDOR VERSEIBŐL:

KORSZERŰ IDILL

Az ágyon részeg- férfi horkol, leér a földre a karja,

A csöppke gyermek még szépég, csöndbe csititja anyja.

leves és víz az asztalon, a torony éjre kondiul. Az asszony könnye aluvó -fia szemére csordul.

GROTESZK A TÜKÖR ELŐTT

Rámosolyogtam, két mély szemem tiszta fényt sugárzott: ő nem -mosolygott vissza. Nyújtottam felé békítőn a kezem: ő meg se mozdult, csak bámúlt hidegen. F e I e I j, m i b án t hát? — s zó 11 am kön yö rö g v e. Nemi felelt. Lassan megeredt a könnye.

MOZDULAT

így ni: vigyázva, gyöngéd mozdulattal, emelem fel a kezemet. Úgy törülöm ki emléked szivemből, mint szememből a porszemet.