Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Nyíresi-Tichy Kálmán: Somogyi népművészet gömöri szemmel
nép adta, a fajtájához mindenütt és mindig ragaszkodó népi közösség termelte ki magából s hányt-vetett életében soiha egyetlen pillanatra sem változtatta első meggyőződéisét. Népének nevelője, újkori vátesze, a magyarság igazi barátja és a kor egyik legjellegzetesebb harcosa távozott el vele. NYÍRESI-TICHY KÁLMÁN: SOMOGYI NÉPMŰVÉSZET GOMÖRI SZEMMEL Zárt népművészeti terület-egységek összehasonlitása érdekes megfigyelésekre ad alkalmat, különösen, ha ezek a terület-egységeik egymástól messze vannak. Ilyen zárt népművészeti egység Gömör területe is, melynek ismeretében a nyár folyamán alkalmam nyílt összehasonlításokat tenni Somogy népművészetével. Mivel utóbbit aránylag csak rövid ideig, és kis kőzetben volt alkalmam megfigyelni, észleleteim nem lesznek általános érvényűek, de néhány részletben mégis figyelmet érdemelnek. I. P á s z t o r m ű v é s z e t. Gömör és Somogy mű vészke dő pásztorainak munkáit összehasonlítva legjobban az tűnik szembe, hogy míg a gömöri pásztor karikásnyelét, botját legszivesebben ó lombe öntéssel díszíti, addig a somogyi pásztor ezt a technikát legfeljebb a karikás-nyél végén, egy kis darabon alkalmazza, ez is inkább arra való, hogy az ostor vastag szíjfonatát a nyélhez kapcsoló fémhorognak minél erősebb foglalatot adjon. A nyél maga azonban a somogyiaknál féldomború faragásokkal gazdagon díszített. Ebben olyan mesterek, hogy alig lehet párjuk. A díszítő elemek leggyakrabban: rózsa virága és levele, rozmaringágak, cserlomb és tölgymakk, figurális elemeikből: huszár lóháton, vadász puskával és kutyával, betyárok és menyecskék alakjai, róka és szarvas figurák Ugyanezekkel az elemekkel díszítik a kampós sétabotokat is, melyek hegyüktől csaknem a markolatig sűrűn el vannak borítva ezzel a kedves és magyaros ornamentikával. Pipaszáraikat is maguk készítik és bekarcolt vonalakkal díszítik rendszerint levél- és virágelemekkel. Az ostornyeleket fiatal szil'vafa hasábjából hasítják, akárcsak a gömöri pásztorok, a pipaszár „kecskerágító"-ból készül, (nálunk papsapkának hívják ezt a cserjét), a kampós bot jávorfából, melyet előbb kifogástalan sírna és szabályos henger a lakra faragnak és horzsolópapirral megcsiszolják, a sírna felületre rákarcolják az elképzelt díszítést, a vonalak mentén leméíyítik a körülzárt formákat, finom munkával letompítják az éleket és kidolgozzák a részleteket, bámulatos tökéletességgel, nehéz ökleiket meghazudtoló filigrán munkával. A figurális alakokat néha gyöngén színezik is. Készülnek sellakkal fényesre kidolgozott botok, vagy egyszerűen beolajozottak. Utóbbia-
