Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Nagy Zoltán: Budapesti kiállítások
szetesen a megvásárolt mű „kvalitására" is, de a múzeum elsősorban tudományos intézmény, nem pedig értékelő fórum. Mert a „kevésbbé" jó alkotások nem egy esetben sokkal inkább kifejeznek egy kort, mint az úgynevezett „abszolút" értékek. A múzeum vezetőjének a kor minden irányú alkotásából, művészi törekvéséből gyűjteni kell, ha nem akarja utódait olyan nehéz feladatok elé állítani, mint amilyen nehézségek tárulnak a mostani igazgatók és vezetők elé, amikor egyes műveknek a megszerzése már szinte lehetetlenné vált holott tudományos szempontokból ezekre nagy szükség volna. A kiállított anyag három különálló részre oszlik. Az első kettő egymással szoros kapcsolatban áll: a Fővárosi Múzeum várostörténeti és a Képtárnak az elmúlt korokból való anyaga. A harmadik csoportot pedig mai művészetünk különféle irányainak képviselői alkotják. A városligeti Múzeum új anyaga örvendetesen egészíti ki a Múzeum meglévő gyűjteményét. Szép sorozatot vásároltak a múltszázadi Pest-Budát ábrázoló látképekből, amelyek közül kiemeljük Rudolf v. Alt osztrák festőnek, s a mi Darabás Miklósunknak néhány, művészi tekintetben is igen értékes vízfestményét, a műkedvelő gróf Forray István pesti árvízképeit, Clarot J. B. gróf Sándor Móricot, Barabás Miklós Clark Vilmost, valamint Farkas Mihály pesti asztalos főcéhmestert ábrázoló arcképeit, Heicke E. Sándor Móric gróf lovasbravurját bemutató, végül pedig egy ismeretlen festőnek a Pilvax-kávéházat ábrázoló vízfestményét. Ezeken, s a többi kiállított történeti vonatkozású képelcen elénk tárul a múlt századi pest-budai társadalmi, s a mindjobban kibontakozó művészi élet, de szép képet kapunk magának az épülő városnak egyes állomásairól Is. Ezzel a múzeumi anyaggal van szoros kacsolatban a Képtár új szerzeményeinek egy része, amelyek a magyar művészet régibb korszakaiból valók, s az utóbbi években bukkantak elő. így történeti sorrendben is első helyen kell megemlítenünk Bogdán Jakab „Csendélet"-ét, majd Bernwaller József „Vénusz és Ámorát", Pesky József „Zichy Mihály fiatalkori arcképét"; Kiss Bálint „Dobó Katicá"-ját, hogy csak a legkiválóbbak felsorolására szorítkozzunk. Még a múlt anyagához tartozik, bár már nagyonis a jelen felé mutat Munkácsy Mihálynak a Zálogház című művéhez készült tanulmánya, Mészölyi Géza, Tornyay János és Bihari Sándor egy-egy alkotása. Ferenczy Károlynak fivérét ábrázoló képével az új szerzemények harmadik csoportjához érünk. Kőröfői-Kriesch Aladár, Csók István, Vaszary János, Rudnay Gyula s Ferenczy Károly művei nem tartoznak a legmodernebb alkotások közé, de néhány most bemutatott művük is mutatja, hogy egész mai művészetünk mennyire az ő gyökereikből nő ki. Különösen Vaszary János Parkban c. képét kell megemlítenünk, amely a kiállításnak egyik legszebb darabja. Míg Rudnay Gyulának nagyszerű, látnoki erejű rézkarc-sorozatát említjük meg. Több tagozadású mai festészetünknek két fő irányát látjuk képviselve; egyik a Szőnyi-Bernáth-Egry által képviselt, laza festőiségről, fény- és tónusproblémákról tanúskodó képeiből áll míg a másik csoportot az ú. n. rómaiak, Molnár C. Pál, Medveczky Jenő és Kákay-Szabó György alkotják. A festészeti tárgyak mellett szép szobrászati anyagot is látunk ezen a kiállításon. Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál, Boldogfai Farkas Sándor, Csúcs Ferenc, Madarassy Walter művei a legjobbak. Minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a bemutatott anyag magas művészi nívóról tanúskodik, okos művészet-politikáról beszél, szavak nélkül, a műveken keresztül, mindennél ékesebben.
