Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Szinház, film - Muhoray Elemér: Budapest színház. Nemzeti Szinház. Magyar Színház. Pesti Szinház. Művész Szinház. Royal Szinhaz
nak 47-ik énekében gyökerezik és azon épül fel. 9. Kapisztrán. Színjáték. Szintén a Hunyadi-eposzból sarjadt. Többször színre került s mindig nagy sikerrel. 10. Betlehem. Színjáték, mely minden hasonló játéktól elütő felfogást tükröztet. Többször nagy színpadi sikere volt. 11. H é t b o I d o g s á g. Drámai költemény. 12. H é t f á j d a I o m. Drámai költemény. 13. Békák. Szimbolikus vígjáték. 14. Fe I tá mád t is te ne k. Vígjáték. 15. Á I o m. Drámai kép. 16. Valóság. Drámai kép. (Valamennyi drámai műbe dallamok vannak iktatva, melyek szövegükkel együtt szintén a szerző alkotásai). 17. Dallamok. 131 dallam kötetbe szedve, mely mind szöveggel van ellátva, melyet a költő írt. 18. Virágénekek. Dórészüket a költő zenésítette. 19. Vegyes művek. A költő prózai alkotásai. 20. Életem, önéletrajz. Műveinek túlnyomórésze a Hunyadi-epósz bűvköréből menekült ki önálló alkotássá, de valamennyi a nagy mű egy-egy ragyogó darabja, amely a költő belső lelki kényszerének hatása alatt robbant ki, s ívelt végig lelkivilágában, mint a meteor. Hogy kisebb munkáiból mindössze csak öt látott nyomdafestéket, annak nagyrészt a költő túlzott szerénysége az oka. Egyik életrajzírója igen találóan a következő szavakkal jellemzi ezit a kivételes embert: „Mély filozófiájú író, visszahúzódó természetű ember, e két ok miatt neve nem igen ismert." Fülöp Árpád alaptermészetéből következik, hogy költészete túl van zsúfolva metafizikai motívumokkal. Egész drámákat épít fel metafizikai alapon. Még él, még dolgozik s bár neve nem oly közismert, mint megérdemelné, nem csügged és nem vonul félre sértődötten. Állandóan és a sírig élteti a Hunyadi-epósz hatalmas szelleme. RÁCZ PÁL. SZÍNHÁZ, film BUDAPESTI SZÍNHÁZ. A harminchat-harminchetes színházi évad jellemzője az a tény, hogy öt színházban, hacsak néhány napra is üres, léleknélkül|i csend váltotta fel a nézőtér és színpad élet- és játékkaltelített zaját. A felületes szemlélő előtt ez csak szépséghibának tetszik, de ha a második, a jövő félév, vagy épen a következő évek mérlege szempontjából figyeljük ezt iái „jelenséget", akkor annak valószínű következményei elszomorítóak. Az öt üres színházat lehet magyarázni ünnepi előkészületekkel, sztárszínészek betegségével stb., de a lényegen ez nem változtat. Ünnepi előkészületek azelőtt is voltak, de üres színház csak a legritkább esetben adódott. Nyilvánvaló, hogy ai magyarázatot másban és máshol kell keresni. A jelentősebb magyar folyóiratok közül legtöbb helyet aMagyarírás szentelt a színháznak és ezzel legtöbb alkalmat is nyújtja ahhoz, hogy a színházművészet sorsát állandóan figyelemmel kísérhessük és a magyar színjátszás ügyéről állandóan tájékozva legyünk s az egyetemes magyar színjátszás eseményeinek tárgyalásán túl, szinte színháztörténelmi képet alkothassunk. Általános beszámolóink során már jeleztük, hogy a budaipesti színháziak üzleti versengése a színházművészet színvonalának nem válik hasznára, s a szokatlanul nagyszámú bemutatott darabok ellenére is a közönség érdeklődése mindinkább alább hagy. Az a tény pedig, hogy a színházak fele a tulajdonképeni főszezóanban, közönség hiányában kénytelen volt szünnapokat tartani, ennek az egyoldalú versenynek a következménye. Az évvégi ünnepek még elég könynyen eltüntethetik majd azokat a pénzügyi nyomokat, amiket ennek az öt üres színháznak az ijesztő csendje okozott, de jótékony ünneptorlódásig a mai műsoranyaggal kihúzni nem lesz könnyű. A harminchat-harminchetes színházi évad eíső beszámolójában rámutattunk
