Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Kritika - Narancsik Imre: A hamis humanizmus regénye (Stefan Zweig: Harc egy gondolat körül)
5. Zweig Kálvin-könyve, amely nem annyira Castellio mellett, mint Kálvin ellen íródott meg, azért a látszólagos tárayiasság pecsétét viseli. Ismeri ugyanis és sokat idézi Castellio műveit, de nem ismeri Kálvin munkásságát. Amit belőle ismer, csak másodlagos, tehát idézetből idéz. A Kálvinkép ezért homályos, ellenszenves, idegen. De Kálvin életét és korát sem tudja igazán értékelni Zweig. Az igazi megértésben és értékelésben gát számára személyes indulatain kívül az, hogy faj és népi erkölcs tekintetében nem tartozik azokhoz, akik számára a reformátor élete s egyénisége hozzáférhető. Ne feledjük el, hogy ez a népéthoszi és lelki (faji) különbség áthidalhatatlan az író és főhőse között. Azért nem érti, nem értheti sem a német, sem a francia-svájci reformációt. Dehát Zweig nem is igyekezett megérteni a reformációt és főszereplőjét. Pld. Kálvinra vonatkozóan csakis a vele szemben álló író forrásművét ismeri s ennek alapján dolgozik. Ismeri Kampchulte, Maimbourg könyveit, ellenben ismeretlen előtte, legalább is műve ezt tükrözi, — Beza, E. Choisy, Aug. Láng, J. . Merie d'Aubigné, P. Wernle & Ad. Zahn műveit, melyek nyomán egészen más értelmű művet kellett volna írnia, mint a mostani. Főként pedig azt kell hiányolnom ennél az elfogult könyvnél és írójánál, hogy, jóllehet semmiféle nyelvi nehézsége nincsen, mégsem fáradozott, hogy tanulmányozza azt az egyedülálló, gazdag művet, amely Em. Doumerguetől, mint életműve jelent meg és teljes tudományos törekvéssel igyekszik tárgyilagos módon tisztázni azokat a kérdéseket, amelyek a reformátor életére és művére vonatkozóan korunkig felvetődtek. Hatalmas hiány ennél a regényes korrajználl vagy életrajznál, hogy a kort, eszméit, embereit nem a XVI. században látja, hanem korunkban. Ezen, igaz, segíteni nem lehet. Megtörtént, Zweig humanizmusa az igazság ábrázolása helyett a szenvedélyt, még hozzá a személyes szenvedélyét rajzolja; ahogy az erkölcs, az evangélium, a rend, a szabadság, a hit harcosa élt: a hamis humanizmus előtt gyűlölt. Csak ez lehet. Elismerjük és bevalljuk jogos idegenkedésünket a Zweig-féle íróktól és irodalomtól. Meg kell közelebbről okolnunk?' Hát jó! Vallom, hogy a regény nem történeti mű. De, amikor kiemelkedő történelmi személlyel vagy eseménnyel foglakozik, mint Zweig esetében, vegye tekintetbe a történelem tényeit. Miuán minden író felelős. De főképpen azok, akik a divatirodalmat alkotják. Felelős Zweig, mert az európai protestantizmusnak ünnepi évében tényekkel ellentétesen mutatja be a reformátort. Felelős, mert művében: tudományos színezetű regény formájában igyekszik igazolni a valótlant: a reformáció és a humanizmus összebékíthetetlen és összeférhetetlen. Felelős, mert mai történelmi ismereteinkkel ellentétes, kényelméből, személyi elfogultságából eredő, hamis szellemiséget lehelő művet bocsátott közre. Bátor? Mert törénelmi tudósoktól eltérően mást mer mondani? Egyáltalán nem lehet bátor az az író, aki a diktatúrát, s a mai parancsuralmi rendszer képviselőit gyűlöli, de vakszenvedélyét a négyszázéves történelmi személlyel és munkájával szemben érvényesíti. Ha Zweig bátor író, a mai helyzetről írja meg közölnivalóit és nem menekül a múltba! Ezzel részemről elmondtam, amivel tartoztam az igazság ügyének. Nem Kálvin védelméről van szó. Kálvint a történelem komoly tudósai, idéztem, régen felmentették a vádak alól. Csak a humanizmusért és árulóiért írtem ezt a kissé terjedelmes utaló bírálatot Zweig könyvéhez. Mert ez az életszemlélet és művészi ábrázolásmód, amelyet zweigek és Zweigék képviselnek, a. célzattal együtt, megérteti a XX. század könyvmáglyáit. Amikor értem ezt a máglyát, semmiféle értelemben sem védem, de leszögezem: az író előtt első legyen az igazság. Különben arra méltó művével együtt, hogy észre se vegyük. NARANCSIK IMRE.
