Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Kritika - Narancsik Imre: Magyar nevelés - magyar műveltség
műve összefoglalóan, meggyőző egészben tárja elénk a magyar nevelés képviselőinek minden fontos megállapítását, elsősorban pedig, hogy a nagyobbakat említsem név szerint: Imre S., Kornis Gy., Prohászka L., Szegfű Gy. munkásságára hivatkozik gyakrabban. A nyugateurópai irodalomból viszont, mint forrást valamennyi számbavehető pedagógust idézi. Az idézés nagy köre Makkainál nem önállóilanságot, hanem a tájékozottság szélesvonalúságát tünteti fel. Amikor ennek a könyvnek kitűnőségét hangsúlyozom arra utalok, hogy az írás nem egyoldalúan elméleti, ellenben a gyakorlat és az elmélet benne szükséges, nyugodt egyensúlyt talál. A nevelés elméleti s gyakorlati emberei így nyerik benne azt, amire szükségük van állandóan. ♦ Nekünk, itteni, kisebbségi magyaroknak ez a könyv két igazsága révén fontos. Az egyik igazsága öntudatosodásunk és önmagunkkal való számotvetésünk ügyére vonatkozó, tudniillik a kisebbségi műveltég kérdése. Mit ír erről Makkai. Saját tapasztalását elemzi s így nyilatkozik: „A kisebbségi magyar . műveltség: csiga ház nélkül. Az a védőpáncélja hiányzik, amit az á I I a m ad rá a saját kultúrájára. Éppen az állammal szemben védtelen. Ez teszi ma a kisebbségi „kategória" jelen formájában, magasabb emberi szempontból Európa számára erkölcsi lehetetlenséggé, amelyért el nem hordozhatja a történelmi felelősséget." Makkai megállapításai, jelentsük ki kellő tényelemzés után: helyesek! De számunkra mégis csak kell találni valami állampótlóformát, legalább átmeneti időre s ezt csak egy adhatja kisebbségi kultúránk számára, t. i. a kisebbségi politika. Sajátosan állampótló, műveltségvédő, szellemiséget szellemiségért jelentő s jelenítő poliitkára van szükségünk! Ez a kisebbségi politika közvetlen és korszerű tennivalója. Másként: nem lehet kisebbségi sorsban élni és műveltségünket megtartani. A politikának új fogalmat, új tartalmat, új alakot kell nyernie, külömben a kisebbségi nemzettest műveltségével széthull és eltűnik. A másik igazság küldetésünket, az egyetemes magyarság sors-szerepét tünteti fel. Miért vagyunk és mi Középeurópában ma a tennivalónk? Erre Makkai a következőkben felel: „Saját magyar jellemünk és szellemiségünk kifejtésére van szükségünk az európai kultúra valódi és örök értékeinek érvényesítése által. A mi európai feladatunk: embernek lenni »— magyarul. Ez többé nem ő, hanem m i. Az önértékek nem Európáé, hanem az egyetemes emberi szellemé. Nem a magáét adta nekünk, hanem a sajátjává tett abszolútumot. Ha ezt mi a sajátunkká tettük, európai, de magyar műveltséget teremtettünk, amelyben a mi nemzeti szellemünk éli és valósítja meg az egyetemes szellemiséget. Éppen az a fontos, hogy ne ruha legyen rajtunk ez a műveltség, hanem életünk lényege és értelme. így lehetünk külömb európaiak, mint a politikai Európa. Ki tudja, talán mi vagyunk azok, akik magyar nemzeti kultúránk által visszaadhatjuk az „európai" szó elveszőben levő hitelét, európai erényeket valósítván meg Európa bűnei nélkül." Makkai könyvéből az utolsó mondatokat idéztem. Hányán értik meg mai fajunkból? Hány, öntudatos léleknek küldetéstudata teljesedik Makkai műveltségerkölcstani buzdító, tiszta, hivatott írása nyomán?' Igen: hány? Az „örök humánum" hirdetése, képviselete, minőségi magyarság, amelyben olyan műveltséget jelentünk és alkotunk, amely európai a szó erkölcsi, egyúttal szellemi értelmében, amely a magyar lelkiséget lényege szerint tartalmazza, amely nemzeti elfogultság nélküli, nemes faji tudattal. És ez a sajátos, művelt, faji, szellemi, minőségi magyarság, amely célunk, csakis Európa humanizmusát valósíthatja meg, mert az európai emberiességen kívül nincsen küldetésünk, mint azzal szemsí sem állhatunk! ‘r Makkai könyvének megjelenése előtt közvetlen arról beszéltek, hogy ez a mű a magyar nemzeti-szociálizmus pedagógiája lesz. Nem lett az. Tévedett a hír. Ellenben a magyar nevelés, valamint a magyar műveltség alapvető műve, gyökeresen magyar, amikor az egyetemes magyarsáq múltjának eredményeit tekinti és felel a jövő kívánalmaira. Az egész könyv közlésmódján, igazságtartalmán érezhető az életszerűség és felfedezzük, hogy Makkai műve nem idegen céllal íródott, hanem azzal, hogy népünk veze
