Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Garzuly Gyula: A mai osztrák líra (Erna Blaas: Özvegység; Rudolf List: A leány-anya. Este; Richard Blinger: Az öreg dajka; Hans Deiszinger:Első barázda; Ermest Scheibelreiter: Őszi ének; Friedrich Cacher: A végső csend dala; Guido Zernatto: Az éj; Arthur Fischer-Colbrie: Szeplőtelen fogantatás napján lehullott hó; Heinrich Suso Waldeck: Éjfél; Josef Weinheber: Borongós év. Földeken
S ha homlokunk majd összeér, s ringat az alkonyat, s mámorban forr a pezsgő vér: szívünkből dal fakad! Arany-szegeccsel telt az ég, sátrán cibál a szél — s most kis dalunk a mindenség mesgyéjén útra kél. ötvösművésze a nyelvnek, mestere a halk és filigrán hangulat-képnek az éppen ezért sokban Rilkére emlékeztető FRIEDRICH CACHER. (Szüléiéit 1899-ben, az alsóausztriai Wieselburgban. Filozófiai doktorátusát Bécsben szerezte meg; előbb tanári pályán működött, ma kizárólag az irodalomnak él. Kiadója az „Anthologie junger Lyrik aus österreich"-nek, mely 1950-ban, s az 1932 és 1935-ben megjelent „Gruppe"-nek. összes versei „Gedichte" címmel jelentek meg 1932-ben (mint fenti antológiái is) a bécsi Krystall Verlag-ban.) A VÉGSŐ CSEND DALA. Harangok: nékem sebző érc csupán... Bár volna kristály a tanyám, eszméknek halk lakása. A rózsák bimbózása túl hangos még s kiált az ég, rivall ai kékje. Nékem az angyaloknak lépte zajos még s túl nehéz. Malomgát, te dübörgő vész! Én kedvem csak a csermelyben lelem, mohos tönkön ha lágyan surran át. Borostyánba önts, Istenem! Ne halijaik mást, mint bensőm halk szavát. Biliinger komor, viaskodó hitének ellenlábasa az a derűs, égfelé törő vallásosság, amely oly közel hozza egymáshoz iái három következő költőt. GUIDO ZERNATTO Karintiában, Treffenben született 1903-ban; egy osztrák kultúráLis folyóirat kiadója, majd állami szolgálatba lép; ma államtitkár. Verskötetei: „Gelobt sei allé Kreatur" 1930-ban és „Die Sonnenuhr” 1933-ban jelentek meg L. Staackmann-nál, Leipzigben. Benne él és szívével látja a földmíves világát. Az évszakok hullámzása, a paraszti hétköznap témája meditálásoktól át- és átszőtt, mély hitből fakadó költészetének. AZ Él Az éjjel így beszél az agy: Sötétség, mily hatalmas vagy. Most kél a holtak árja fel idők útját terelni el.
