Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-12-01 / 9-10. szám - Manga János: A boszorkányhit
neki. Oszten, hogy dudát nekik ott. Rákosba (a néphit szerint Rákos a boszorkányok gyülekező helye, Perbeten túl, az örömhegyen van), vagy negyven asszon táncoltak. Letelt a félóra (>í>12—12-ig), kérdezik, mivel tartoznak neki? Hát, aszongya, amit szánnak. Oszten, hogy egyik is belenyút a zsebibe, másik is, harmadik is és úgy sorba, mindenik adott neki pízt. Oszten, leüt, hogy elrakja a pízt, meg a dudát, egyik asszon rálehelt és a álom elnyomta és elaludt. Reggel öt órakor fölocsódott és egy fa tetejin vót az Örömhegyen. A szíp duda egy kutyává vát, döglött kutyává, azt fogta az ölibe. És az övé meg a nyakába vót, a tarisznyába. Oszten nézi a pízit a zsebibe, meg a tarisznyába, cserépdarabok, meg bátokdarabok (pléhdarabok) vótak összemecéve és két aranpohár, amit ellopott, lóköröm vót. (Elmondta Kollárovits Lukács, 58 éves bagotai sírásó). 5. Az asszony, aki gazdag akart lenni. Vót eccer két szomszédasszony. Egyik nagyon gazdag vöt, a másik meg szegin. Eccer meg kérdezte tőle az a szeginyebbik szomszédja, hogy miért olyan gazdag ő? Azt mondta neki, hogyha ő is gazdag akar lenni, akkor menjen ővele. Mikor elmegy hazáról, a söprűt tegye körösztül az ajtóba. Mikor el akar menni, akkor a kendőjit jól kösse meg. Éjféli misekor, 12 órakor elmentek hét szalmakazalhó, mikor mán a nyócadikhó mentek, nagyon rángatta a kendője sarkát. Mikor má a kilencedikhő mentek, akkor má alig birt az asszon menni. Mikor hazajött, elvitte a söprőt az ajtóból s majdnem halva esett be. Akkor nagyon beteg vót, imádkozott a szűz Máriához, hogy gyógyítsa meg őtet. Mikor má felgyógyult, elvitte megint a szomszédja. Elmentek hat erdőbe, mikor a hetedikbe mentek, ott ült egy ember a erdő közepin, egy nagy könyv vót előtte. Elhíta oda az asszon itet és hogy minden szentet tagadja le. Mikor mán azon vót a sor, hogy szűz Máriát köll letagadni, akkor fölsóhajtott az égre s azt mondta: Ó, édes szűz Máriám, hogy tudnálak én tégedet eltagadni, mikor beteg vótam, akkor te gyógyítottál meg. Akkor fölült a lovára, mikor jött körösztül az erdőkön, bikák mentek feléje, föl akarták itet böknyi. Ö csak zavartatott a lovával hazafelé és mire hazaért, nagyon beteg lett. Aztán azt mondta, hogy ő nem lesz soha boszorka. (Elmondta Maticska Irén, 14 éves ógvallai leány, aki az anyjától hallotta). 4. A „tudós" kocsis. Apán beszíte, hogy vót egy kocsis és ment az országúton Komáromba. Egy ács dógozott az úton. A háztetőn vót és mondja ott az embereknek: Ej; de feszít az a kocsis! Aszongya: vigyázzatok, majd megrontom itet. Megátak a lovak és e táp se mentek. Oszten mondja a kocsis az úrnak, hogy engem megrontott az ács, de én elbánok vele mingyá. Háromszor megkerűte a hintót és ement, elkérte az ácstú a baltát: Legyen szíves egy kicsit odannyi a baltáját. És aszondja neki: Minek kő a magának? Hosszú a rudam, aszondja. Visszájárú belevágott a fejszébe fokává a rúd végire és az ács mindgyá leesett a háztetűrő. És leesett és aszondta: Engem vágiá fejen, nem a rúdat. Akkor mondta neki: Tudod kivee van dógod? Engem megrontottá, hogy ne mehessek tovább. Én többet tudok, mint te! Oszten tovább mentek. Oszten Komáromnál átzavart a Dunán, a híd mellett és még a kerék se vót vizes. (Elmondta Kollárovics Lukács, 58 éves bagotai sírásó.) 5. Az öngyilkos tudós. Szekó Vendel, bagotai béres a keresztutakon megtanúta az ördégsíget, osz* en akkor mán mondta neki, mikor odagyütt, hogy tátsa el a száját, belerepű a bőgő (darázs). Oszten mondta neki, hogy má mehet haza, mindent fog tunnyi. Oszten má hazament és a duda magátú szót neki. Ameliket ő parancsúta, má azt dudáta is. Má akkor az ördög fújta. Oszten má mondták neki, hogy te, őszien mi fújja azt a dudát? Oszten mondták neki, hogy húzza ki a dudaelőt, hogy mi fújja, magától, hogy szól? Oszten kihúzta a dudaelőt és egy hangya! (hangya) mászkált a sípokon. Oszten azt mondta,
