Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Fiedler józsef: Főbiróválasztás

benne a désárokat. Ö meg, a haja tövéig elpirúlva, zavartan forgatta ide-oda kezében a szívvé gyúrt, cifra mézestésztát.

Aztán, mikor odahaza megmutatta Erzsébet asszonynak, az ahelyett, hogy megnézte volna, Gáspárra pillantott és hirtelen nagyon gyengéden simogatta meg a fiú arcát. És közben csak ennyit mondott:

— Tudtam mindég, hogy engedelmes fiam vagy te énnékem, Gáspár!

Mónika fölegyenesedett és megtapogatta ruháját a melle felett. Keményített inge alatt, mintha dobbana, apró zajjal zördült meg a mézesszív.

Elmosolyodott.

„Itt lesz eztán is mindég énvélem a szíve! Éppen úgy, mint mostan!"

Úgy gondolt erre, mint ahogy pap előtt tett áhítatos esküjére gondol az ember.

És puha, simogató mozdulattal, megint végighúzta kezét a ruhája felett. .. Később kocsi zörgött végig odakint az uccán.

Ez elkergette fejéből az emlékeket és apja parancsát tolta a homloka mögé.

„Úgy akarom, hogy vízkereszt napjára otthon légy!"

Megint kilesett az ablakon.

„Hátha énérettem jöttek már!?"

Odakint azonban már ismét csendes volt az ucca.

„Nem... Talán meg is feledkezett parancsáról apámuram.!'

Arcára könnyű mosoly szaladt ettől.

— Istenem ...

összekulcsolta kezét és hangtalan imával kérte el magának a mai napok Mikor az Ámenhez ért, nyílott az ajtó és Gáspár rontott a szobába.

— Gyorsan hugám, öltözz sietve!

Arca piros volt. Hosszú, fekete haján olvadt hó csillogott. Hadarva beszélt és, hogy odalépett a lányhoz, teste körül újra hidegebb lett a levegő.

— Kapd a hacukádat és gyere le vélem a térre.

Mónika szemöldöke a magasba szökkent.

— A térre? Minek?

— Mert mindjárt kezdik odalent az új főbíróválasztást, azt nézzük meg. De melegen öltözz ám, mert nagyon hideg van odakint.

Összedörzsölte kezét és belehuhukkolt tenyerébe.

— No siess!

Mónika indúlt, de hirtelen megállóit. Arca savanyúhosszúra nyúlt.

— Jaj, nem mehetek, Gáspár.

— Már miért ne jöhetnél?

— Mert a szánkót várom, amit apámuram küld érettem Bártfa városából... Tudhatja kegyelmed jól, hogy ma haza kell mennem.

— Haza? Máma?

Gáspár felkacagott és úgy folytatta:

— Ezt ugyan jól eltaláltad húgám! Ha mindenképpen menni akarsz, akkor növesszed meg a szárnyadat és változzál galambbá lelkem.

— Galambbá? Már megint tréfálkozik velem kegyelmed?

Kissé sértődötten kérdezte ezt Mónika.

— Dehogy tréfálkozom én húgám. Sőt inkább nagyon is igazat szólok. Mert hacsak szárnyad nem nő, másképpen nem igen jutsz ki Kassa városából máma.