Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál
— Hogy is gondol ilyet, Sutay bácsi? Ez hivatalos titok. Sutay felállt, indulni készült, hiszen még sok dolga vain ezzel a vendéglővel és mindjárt bele kell fogni, mert utóvégre valószínűtlen, hogy meg ne kapja a város hozzájárulását. — Hanem azért, ha jól megy minden és sikerül a dolog, Lökösy úrnak tiz percent engedményt adok az első évben az után, amit az én vendéglőmben fog elfogyasztani. Tíz percentet... Lökösy hirtelen arra gondolt, hogy ez nem is olyan sok, mert van hely, ahol ő hitelbe is kap inni, ami pedig neki több engedményt jelent végeredményben, mint a Sutay tíz1 percentje. De azért megköszönte és megígérte a támogatását. Ebédnél apróra megbeszéltek mindent, hogy hogy lesz, hogy Sutayné lesz a konyhán, fogadnak még egy lánycselédet segítségnek, Béluska fog felszolgálni, vagyis ő lesz a pincér és Sutay lesz a fizető, ennek nem kell olyan sokat szaladgálni, ezt megbírja tenni ő is. Jó az, hogy a családból kerü* minden, nem kerül idegen erő az üzembe, mert arra rá kell cs.ak fizetni, meg meg is lopják az embert. Jani jó lesz borosfiúnak, ő ugyan eddig asztalosinas volt, de kiüzen majd Sutay Macsolára az apjának, hogy változtak a dolgok és utóvégre a vendéglős ipar van olyan jó, mint az asztalos ipar. A Jani apja biztosan bele fog nyugodni, különösen, ha az eddigi szolgálatot is betudatja az ipartestületnél. Azt nem mondta el Sutay a feleségének se, de még a főbírónak is csak az elejét, hogy ők, már mint a vele egykorú öregemberek emlékeznek még arra, hogy valaha régen volt a Ligetben már vendéglő és ő utána nézett szép titokban az akkori italmérési engedélynek és holtbiztosra megállapította, hogy ez a régi italmérési engedély, amely akkor a város nevén állott, ma is a város nevén áll és nem kell egyebet tenni, mint bejelenteni a fináncoknak az italmérés megkezdését és már is lehet mérni bort, sört, mindent, amit akar. Titkolta ezt Sutay, mert azt gondolta, hogy ha nyilvánosságra kerül1, akkor egyszerre felveri a tanács a bérletet, meg aztán akkor egyszerre akad más pályázó is. De így, ha senki se tud róla, nem fog senkinek eszébe jutni, mert hiszen a tanácsban csupa fiatal ember ül, azok meg nem emlékezhetnek a régi Ligeti vendéglőre. Ha majd aztán kézben lesz a bérlet, akkor előáll vele, akkor már nem tehetnek semmit, mert a Ligettel velejár az engedély is. Sutay elégedetten gondolt magára és az eszét dicsérte titokban. Nem is gondolt arra, hogy nem az eszét kellene dicsérnie, hanem az időket, amelyek ilyen körmönfonttá és előrelátóvá formálták az egyszerű iparosember eszét is. Szerencsére simán haladtak a dolgok előre, a tanácsban maga a főbíró adta elő a Sutay kérelmét és a1 tanácstagoknak tetszett a dolog. A Liget csakugyan elhagyatott hely, nem fog ártani, ha kézbe veszi valaki és rendet csinál az elvadult bokrok és fák között, ahová már csak a serdülő diákok és az ucca hirtelen társult szerelmesei jártak. Egyedül Goldner szólalt fel a dologban, aki az ipartársulatnak volt a főnöke. Ö is inkább mosolygott, de a kötelező fontoskodást nem hagyta el. — Mindenesetre tudnunk kell pontosan, hogy az egész Ligetre vonatkozik-e a Sutay úr kérelme, vagy csak a Ligeti épületre, mert kérem... Nem tudta befejezni, mert a pápaszemes ügyvéd, Eckstein doktor a szavába vágott. — Ugyan hagyja, Goldner úr, ha az egész Ligetet bérli is Sutay, nem
