Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-12-01 / 9-10. szám - Szombathy Viktor: A folyóirat búcsúzik

A FOLYÓIRAT BÚCSÚZIK

Talán furcsa, de a kisebbségi irodalom életében nem egészen szokatlan, szomorú feladatot teljesít ez a pár sor írás: a folyóirat búcsúzik, önmagát búcsúztatja. A Magyar írásnak ez az utolsó száma s bizonnyal sokan vannak, akik előtt ez a- tény nem újság. Nem szellemiekben szegényedett el a Magyar írás, hanem anyagiakban. Hogy szellemiekben nem szegényedhetett el, arra a körülményre szerényen rámutathatunk akkor, amikor a Magyar írás minden közleményét tanúul hívjuk az olvasó elé, minden cikkét, versét, novelláját, bírálatát, tanulmányát, amelyekkel jót s jól akartunk szolgálni a szlovenszkói irodalom hétköznapjain s ünnepnapjain s tanuul hívjuk a szerkesztőség fiókjában rekedt megannyi kéziratot, amelyek türelemmel várták mindmáig a megjelenést. S a kiadásra érdemes, mégsem közölt kéziratok sorsa éppenolyan szomorú, mint amilyen szomorú az a bejelentés, hogy a lap, amely teret adott az írónak: ezentúl nem lesz többé. Joggal mondhatjuk, hogy a szlovenszkói irodalmi élet erős színnel szegényebb lett e napon.

Nem oka senki. Legfeljebb a mi anyagi szegénységünk, fáradt közönyünk, amely mellett a szellemi táplálék másodrangúvá zsugorodott, mert az anyagi táplálékot is nehéz manapság megszerezni. Küldetést teljesítettünk: bebizonyítottuk, hogy igenis, lehet Szlovenszkón magyar szellemi életről beszélni, lehet irodalomról, művészetről komoly szó, bebizonyítottuk, hogy szellemi munkásaink értéke nem kisebb, mint a kedvezőbb körülmények között élő többségi népeké, ha nem is erősítgettük a pár excellence szlovenszkóiságot, ha az oszthatatlan s egységes magyar nemzeti kultúra mellett szálltunk is síkra: igyekeztünk a szlovenszkói magyar szellemi élet kivirágoztatásában szerény eszközökkel s őszinte lelkesedéssel részt venni. Az lesz örömünk, ha a mai idők kései krónikása majdan elismeri, hogy ez sikerült is.

Rengeteg hasonló, anyagilag erősebb, megalapozottabb vállalkozás között a mi szerény elgondolásunk anyagiak híján nem életképes. Önként vontuk le ennek következményeit: — erkölcsi tőkénk azonban megmaradt. A Kazinczy Könyvbarátok Társasága szűnik meg e bejelentéssel, a Könyv sző vetkezet maga nem s könyvkiadmányait időnként meg fogja jelentetni.

Csak úgy lehet szolgálni a nemzeti művelődést, a kisebbségi irodalmat, hogyha nagyobb eszm e, összefog ó tábor szolgálatáért a rész-gondolatokat a küzdő ember feladja. Amikor most a Magyar írás utolsó számát bocsátjuk útnak, ez