Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Ónody Zoltán: Páris - ahogy én láttam
az ostoba kis gödrök az arcról, a természetes szőke hajak? Túl párizsiak ezek a nők. Az esemény és élményterhes napok rohannak egymást űzve. Az éjszakáimat egy macska éktelen nyávogása zavarja állandóan. A tulajdonosé. Párisban nagyon kedvelt állat a macska, minden szállótulajdonos, vendéglős ajtajában odadörgölődik az érkező-távozó vendégekhez. Kávéházakban nem egyszer láttam, a nők magukkal hozták. Délelőttjeim nagy részét könyvtárakban töltöm. Megcsodáltam a St. Genevieve könyvtárat a Panthéon mellett, a Bibliothéque Nationale meg egész világegyetem. Párisban feltűnően sokat esik. Most is. Fedél alá szaladok, elmegyek újra a Magyar Házba. Alaposabban szétnézek ott, már vannak ismerőseim. Ismerem, lehet mondani jó barátságban vagyok Kovács Józsival, aki a Párisi Magyar Diákegyesület elnöke és ösmerek sok más magyar diákot is. A párisi magyar sajtó kerül szóba, melynek megszületése az alábbi okokra vezethető vissza: világnézeti és politikai befolyásra való törekvés, üzleti szempontok, amihez az egyesületi hírek közlésének szükségessége is járul. Hazai hírekkel és hazai események kommentálásával a franciaországi magyarokat a budapesti lapok látják el, amelyeknek árúsítása az egész országban kitünően meg van szervezve. Majdnem azt mondhatjuk, hogy Párisban a boulevardok újságárús bódéinak falán a külföldi újságok közül a magyaroké a számbeli elsőség. A helyzet hasonló más városokban is. A lapok legfeltünőbbike a baloldali „Új Igazság." A lap terjedelme négy oldal, a francia napilapok szokásos lepedő formátumában. A szovjetorosz rendszer magasztalása, valamint a világ többi részén található állapotok bírálgatása tölti meg a lap túlnyomó részét. A másik jellegzetes orgánuma a franciaországi magyar kolóniának a Párisi Hírlap. Típusa ez az olvasóközönség ízléséhez alkalmazkodó és üzleti elgondolásoktól vezetett, nézeteiben egyáltalán nem következetes hetilapocskáknak. Kiabáló címekkel, különböző szenzációs gyilkosságok hátborzongató részletezése, a kispolgár mindennapi életén túli rejtelemek: ékszerek, hercegnők, estélyek, stb. történetei. Aztán itt van Paris, az emberek imádott városa, amelyet soha sem lehet eléggé kiismerni. Ez is folyton újabb és újabb érdekességeket, hangulatokat tár fel a figyelmes szerkesztőnek. A magyar gondolat központi jellegét és a magyar érzés elősegítését a Magyar Ház kiadásában havonknt megjelenő „Párisi Magyarság" lett volna hivatva fenntartani. Mivel azonban feladatköre jóformán az egyesületi értesítő szerény szerepére van kárhoztatva, nem tudott hatásos lenni. A franciaországi magyar katolikusmissziók havi értesítője, a „Párisi Magyar Katolikus Tudósító." Miközben beszélgetünk, lenn él, morajlik, siet Páris, amelyiknek van Sorbonne-ja, Louvre-je, quartier Latin-je, de a többi az semmi más — csak Páris. És furcsa — egy kis lenézésen, egy kis megvetésen túl az volt az érzésem, hogy ez az élet — szép. Látványos. Pompás. Működésében pozitív és negatív. Nők és férfiak nyiltharcú ősi csatatere. Nem csinálnak titkot belőle, nem szégyenük. Szinte, mintha erre lennének berendezve. Az én Prágához, Budapesthez, Pozsonyhoz és Kassához szokott szememnek szédületesen nagy volt Páris, majd egy órát kellett mennem a Métron, míg annyira amennyire magam mögött hagytam. A Jardin des Plantes melletti
