Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Morvay Gyula: Puskin alkotó útja
MORVAY GYULA: PUSKIN ALKOTÓ ÚTJA Puskinnak, mint alkotóművésznek is kianalizálható az útja. Nem társadalomtudomány műveléssel és nem is politikával kezdte. A legjobb fegyverrel: saját alkotásaival vallott életszínt. Az 1820-as években ez a művészi hitvallás azonban egyszerre politikát és kiállást jelentett. Mondhatjuk, hogy az 1820- as évekig tartott Puskin életének első irodalmi, alkotó fázisa. Ezekben az években dőlt el írói magatartása, ekkor írta legemberibb dolgait. Mit mutat Puskin társadalmi helyzete ezekben az években? Ellentétes társadalmi erők között nő fel. Ideológiája művein és állásfoglalásain keresztül jut el környezetéhez, később az orosz néphez. Moszkva—Carszkoje-Szeljo—Pétervár: ezeken a helyeken nevelősködik, udvari ideológiában nő fel. Az egységes társadalmi állásfoglalás még nem történt meg, ezekben a napokban a legelső eszközt: a politikai oppoziciót veszi elő. Nyugatos eszmékkel küzd a nagyvilági és abszolutisztikus cári udvarban, de megfizet. Délvidéki száműzetés jár érte. Mindkét benyomás elhatározóan hat az alkotó íróra. Az első benyomás tisztázza benne az ember és az udvari osztály-ember egymáshoz való viszonyát orosz és emberi viszonylatban. Az orosz költői nyelv még nem született meg. A politikai harcok nyomulnak előtérbe, Puskinnak mennie kell. Kisvárosba kerül, ahol a világnézeti harcok provincializmusba süllyedtek, ahová a gubernátorok őrtállása miatt csak gyenge hullámmal ér el a Pétervárróf kisugárzó ellenzéki mozgalom: a dekabrizmus. Alulról, magából a tömegből keletkezett ez a mozgalom — az udvari nemesség tömegéből. Mi! akart ez a nemesség? A cári uralom megdöntését, a felségjogok legmesszebbmenő megnyirbálását. Puskin nem vehetett részt ebben az erjedésben. Michailovkában él, minden egészséges áramlattól elzárva. Kiindulási körülményei és társadalmi megokolásai elbukásra ítélték ezt a nemesi ellenzékieskedést, illetve nemesi forradalmat. Társadalmi lendületek közt érkezik Puskin ezekben a napokban a fővárosi életbe vissza. A politikailag előbb veszedelmes költő jön, a politikai számüzöttek pedig ellenkező irányban mennek száműzetésbe. Mi sem történt. De mintha mégis. Puskin látszatra a régi udvari világot találja maga előtt, ámde a lendület és az erjesztő erő sehol. Annyi történt, hogy egy pillanatra átvonult a politikai vihar az orosz földön. És a költő előbbi benyomásai alapján, valamint a michailovkai száműzetés után csak most állt igazán a mesgyén. Válszthatott. A régi és az új világ között. Az egyik történelmileg halálra volt Ítélve, a másikat éppen most érte vereség, de zálogot hagyott hátra: a jövő győzelmét. Az eszmei és ennek nyomán a politikai mozgolódás tovább fejlődött. Az udvari levegőben élő nemesi fiatalság is új utakat keresett. Tudományos úton indultak el. Mintha a nyugati demokráciát jelentette volna akkor Hercen és Ogarev programmja, amely tudományos munkát vállaltatott a főiskolás ifjúsággal. A pozitív társadalmi munkát jelentette ez a két kör a Rylejev-en álmo
