Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Nyíresi-Tichy Kálmán: Somogyi népművészet gömöri szemmel
A buzsáki „vézás" munka nyers ház’ivászon alapra készül színes pamutokkal, nagyon egyéni és valami ős keleti formanyelvvel, a díszítendő Jel'ület sűrű elbontásával. Leginkább párnák, térítők, kötények, ködmönkék készülnek ezzel a technikával. Különösen szépek a sötétkék és piros szállal híimezettek, a tarkák vadvirágos színpompájukkal érvényesülnek. Tervezésében egyedülálló a szintén messze híres Medve örzse, akinek ízlése és tervező képessége nem hagyja ezt a technikát úgy lejáratni, mint a vágásos rátétet. Mintáit már gyárilag is utánozzák, de az így előállított darabok nyomába sem lépnek az örzse eredetijének. Öregasszonyok hordanak még Buzsákon kis báránybőr ködmönkéket melyeik kívülről rávarrott színes bőrdarabkákkal vannak díszítve, megint valami egészen eredeti és anyagszerű díszítő stílussal, levarrott levelekkel és virágiokkail, zeg-zugos vonalakkal. 18—20 pengőért vásárolhat ilyet a külföldi turista öreg nenőktől, akik úgy gondolják, hogy télen majd egy nagykendő is jó lesz a jeges szél ellen.. A ködmönök külső bőrének alapszíne barna s ezen a díszítés úgy ragyog, mintha eleven virágok volnának reá tűzve. Nagyon szépek a színes bőrgombjaik is. III. Népi épí tő s ti I u s. Ami kevés alkalmam volt somogyi falusi házakat megfigyelni, azt láttam, hogy gömöri magyar falusi hazáink forrna gazdagabbak és különöiseinhomlokzátdiszeikiszebbeik, minta somogyiaké. A délnek néző oszlopos tornácot Somogybán is nagyon szeretik s a tornácok oszlopai ott is sokszögüek, vagy ihengera>lakúak/ de az oszlopfőkiképzés és homlokzati lapos pillérek egyszerűbbek. Találtam ellenben néhány nagyon szép deszka-homlokzatot fűrészelt díszítéssel, egy derékszögben körülfutó tornácot faoszlopokkal és mellvéddel, nagyon szépen kiképezve s egy különösen érdekes 1811-ből való, füreszeléssel és festéssel díszített homlokzatot, melyen a falúbarokknak néhány ugyanolyan elemét fedeztem fel, mint amelyek itt gömöri területen, a rozsnyói püspökség alapításának idejéből, az akkor megindult építkezések szelleméből merítettek. — A nádfedelek tetőélének és ormainak kiképzés pedig olyan mesteri, aminek viszont itthon Gömörben nem látjuk párját,— igaz, hogy nádat sem, de már pl. Abaujban, Torna völgyében, ahol valaha nagykiterjedésű nádasok voltak, — a szalmafonatos tetőket hasonló ügyességgel és külsőleg is szép hatással tudják készíteni, mint a somogyiak nádból. A helyes módiját már ennek is kevesen tudják, amint Szádudvarnokon hallottam egy ilyen tető lerajzolása közben. — Itt említsük meg, hogy nagyon szép régi kályhákat is találni Somogyiban, egyet éppen a fentebb tárgyalt Medve örzse házában láttam, zöld csempékből van rakva, fehérem meszelt tégla aljzatra, mellmagasságig négyszögletes alaprajzzal, ott egy szép párkánylképzés után kisebb henger-alaprajzzal folytatódik és csinos, magyaros koronázó szegéllyel van befejezve. Mondják, hogy valaha ez is népi ipar volt, most Somogyváron gyárilag készítik, úgy látszik a régi nyomokon. A népi mesitersedésnek egy érdekes példáját akarom még megemlíteni, amit itthon nem találtam eddig: a szőlőkben felállítani szokott madár-riasztó kerepelőt. Ezt magas árbocra tűzik, s úgy van meg
