Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Farkas István: Martin Rázus, az apostol
6 könyvet kedvesség és a mindenkinek mindig örömet jelentő gyermekkor rózsaszínű hangulata jellemzi. Igaz, hogy a kis Márton már itt is találkozik problémákkal, a választás izgalmában egynek látja népét, ugyanakkor megismeri a hivatalos erőszakot is, de azért, amikor föllopakodik a toronyba Isten dicséretére harangozni, a harangok nyelvén át fölzsonginak a közeli Vág hullámai, s feledtetik a csúnya hétköznapokat. A második kötet minden magyart egyformán érdekelhet. Mártonka iskolába kerül, töri a magyar szót, pajtásokkal és idegenekkel kerül össze, s az iskolaidő nyolc esztendejéből megkapjuk az észaikszlovenszkói városka társadalmának tükörképét. A német és a szlovák szó polgárjogot élvez, a magyar diákok nem sokat törődnek a „pánszláv mumussal", a legnagyobb magyarok éppen a renegátok köréből kerülnek ki, s a magyar származású igazgató mindiigi és mindenkivel szemben egyformán igaz és becsületes. A magyarság legnagyobb szószólója az árvái származású Cibocky, a diákok között Zweig Móric, aki bojkottot hirdet Márton ellen, mégpedig a „közvélemény" nevében. Rázus antiszemitizmusa (mely hol nagyobb, hol kisebb mértékben nyilvánul meg) talán éppen a liptói zsidó kereskedők és Zweig Móric hatása alatt fejlődött ki. Pozsonyba kerül az evangélikus teológiára, ahol már verseket ír, a szlovák diákság egyik vezéreként tisztelj, de sokszor meggyűlik a baja hol a magyarkodó jogászokkal, akik a szigorlatok helyett párbajoznak és a becsületügyi kódexet tanulmányozzák, hol opportunista tanáraival, de azért törthetetlen hittel halad előre, mert érzi, hogy egyetlen apai öröksége a becsület és a nemzetéért aggódó lelkiismeret. Julia című regénye már jobb, kiforrattabb, nekünk magyaroknak azonban ennél is jobban tetszik Krčmársky kráľ c. regénye. Ebben iy falusi korcsmajog körül lefolyt érdekes harcot világít meg a harcban a liberális pénzügyminiszter, miniszterelnök és a pesti zsidó primadonna segítségével mégis a zsidóság győz. Az író a legtökéletesebb precizitással együtt dolgozik a társadalompolitikussal, s ezt a regényét a múltból leszűrhető tanulság szempontjából is, érdemes lenne magyarra fordítani. Argumenty, Rozhovory, Ahasver, Odkaz mrtvých c. írásai már a közönségnél is természetes sikert arattak. A nemzeti politikával kiálló Rázust a szlovák protestánsok magától értetődőíeg vezérüknek tartották. S amint ezt ezerszer látthattuk a magunk életében, a szlovák katolicizmus a protestáns Rázussal szemben elfogultabb (Odkaz mrtvých, Kultúra), mint akármelyik nemzetközi íróval szemben, s a szlovák nemzeti párt csak nagy nehézségek árán tudott együttműködni a szlovák néppárttal. Rázust a nemzeti szempontok sokkal jobban foglalkoztatták, mint bármely irodalmi kortársát. Harca talán éppen ezért sokszor donkihótinak látszott, az irodalomban is ott lappangó tőke éreztette volna hatását, s a hatvanéves Rázust egész bizonyára eltemette volna. Ebből a szempontból szinte tragikus szerencsének tarthatjuk, hogy Rázus pályája delelőjén, nemzetétől és híveitől szeretve, hagyta itt földi pályáját. Hármas hivatása, az írói, politikai és papi, tökéletes mértékben sikerült. A szegény szlovák munkás fia fajának hivatott vezére lett, a
