Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Sebesi Ernő műfordításai: Heine: Loreley. A gránátosok. A kevlári búcsú.Karácsony; Dehmel: A munkás; Rilke: Őszi nap; Liliencron: Ki tudja hol?
S nem tudta anyja: miért kell A dalnak szálllniia, Csak dalolt áhítattal: „Légy áldott Miária!" KARÁCSONY. Napkelet három szent jó királya Bement a legkisebb faluba is. „Kedves fiúk, ti, édes leányzók Szép Betihleihiemibe az út merre visz?" Kicsinyje-nagyja: egyik se tudta, S a három szent király csak tovább ment. Vonzotta őket szép arany csillag Derűs volt fénye és zengett a csend. Józsefnek házán gyűlt az a csillag... S ők mindhárman a házba tűntek el. Az ökör bőgött, és sírt a gyermek S a három szent, jó király énekel ... DEHMEL: A MUNKÁS. Van fekhelyünk, van gyerekünk, Én asszonyom. A kezünk közt a munka nő, Van Napunk, esőnk és szelünk. Csak egy hiányzik: s késve jő — Hogy mint a madár, szabadok legyünk: Csak Idő! Ha vasárnap járjuk a földeket, Mi gyermekünk, Hol arany kalász fölött lebegő, Kék fecsikéhad lágy szellőt költeget, Még ruhánk sem hiányzik, — üsse kő — Hogy mint a madár, csinosak legyünk: Csak Idői! Csak Idő! — viharozva így megyünk Előre, Nép! Türelmünk végtelenbe nő. Más nem hiányzik, nőm s mi gyermekünk, Mint az, mi nélkül gyönge száz erő, Hogy mint a madár, csionsak legyünk: Csak Idő!!!
