Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-10-01 / 8. szám - Sebesi Ernő műfordításai: Heine: Loreley. A gránátosok. A kevlári búcsú.Karácsony; Dehmel: A munkás; Rilke: Őszi nap; Liliencron: Ki tudja hol?
A KEVLÁRI BÚCSÚ. I. Az ablaknál az asszony, Az ágyban a fia. „Nézd: a búcsúnak most kell Itt elhaladnia." „Úgy gyötör betegségem E szörnyű borzadály. Holt Margit jár eszembe S a szívem fájva fáj." „Kelj föl, megyünk Kevlárba, Vidd imakönyvedet. S a Szűz, tudom meggyógyít, Hisz szíved szenvedett. Lobog a sok, szent zászló, Zsoltárt danolni jó. A rajnamenti Kölnben Megy a professzió. A sűrű, nagy menetiben Oly kín volt járnia. S kórusban énekelték: „Légy áldott Mária!" II. A kevlári szent Szűz ma Pompás ruhában van. Ma igen sokan nézik Reménnyel s boldogan. É,s áldozati tárgyként Aki csak érkezett, Elhozott lágy viaszból Szép lábat, vagy kezet. S ki viaszkezet áldöz, Gyógyul a seb kezén. S a viasz lábért lépked Majd' lába könnyedén Ki Kevlárba jött mankón Most táncol remekül. Es vígan játszik brácsát, Kinek rég újjá gyűl.
