Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Ónody Zoltán: Férfiak fehérben
sabb fegyvere. Tipikus keleteurópai termék, mely e tájon szinte minden nép társadalmában felütötte a fejét. A (háborús falut és a forradalmi falut csak néhány vonással érinti, de ezek a vonások mind tökéletesek. Az a néhány lap, midőn a parasztfiű-őrmester a háború végén (hazatér s egy pillanatig még a beidegzett katona lobban ki belőle, lelő egy kastélyfosztogatót, azután ugyancsak pillanatok 'alatt visszazökken a parasztsorba; a nagy zavar napjai, mikor az elnyomott tömegekben mégis az egymásra-találás tudata kezd kibontakozni: e lapok mind tökéletesek. Szabó Pál nyelve is megtisztult, megkeményedett. Látszik, hogy megfellébezhetetlen igazságok szolgálatába állott. •ÓNODY ZOLTÁN: FÉRFIAK FEHÉRBEN A közelmúltban nagy feltűnést keltő amerikai film futott világszerte a mozgó színházakban: Férfiak fehérben (Mán in white) címen. A laikusokat megrémítő csillogó orvosi műszerek az operáció — ami az orvosi vonatkozású filmeknek mindig a nagy jelenete szokott lenni — hosszas előkészületei a nézőkben a lélekzetet meglassították, a helyzeti véletlen folytán az orvos szeretőjévé lett ápolónő csendes megadással fogadott halálának romantikája volt a film, ami végeredményben az orvos igazi benső életéből nagyon keveset engedett látni. Szinte semmit sem mondott. Szorgalmas és várakozással eltöltő fordulata van a filmnek: az orvos mellének szegezett egyenes kérdés, amiben az orvosnak döntenie kellett. Pénz hozomány, vagy az orvosi tudományban való továbbképzés? Nő vagy karrier? Az orvos, az orvosabbá levést választotta. Nem szándékozom a filmről kritikát Írni, nem is értek hozzá, csupán azért volt szükségem erre a kitérőre, mert éppen a film megnézése adta az indítékot ama, hogy megírjam fiatal fejjel, kevés tapasztalattal, csupán a látottak, hallottak és olvasottak alapján, milyennek képzelek el egy igazi orvosi egyéniséget, mik azok az adottságok, tulajdonságok, amikkel feltétlenül rendelkeznie kell, ha az orvosi tudományt nem csupán betűrengetegnek, mesterségnek, hanem hivatásnak tekinti, s ha számottart az egyéniség elnevezésre, ami a mindennap szürke, csupán reproduktív napszámosai közül való kiemelkedést, átlagon felüliséget, jelent. Az orvos, sőt minden ember emberi és erkölcsi mivoltát abból ítéljük meg, mennyire és mi-módon teljesíti ia részben vállalt, részben pedig rászabott kötelességeit? Semmiféle pályán nem olyan fontos a kötelességteljesítés a tudomány megszerzésében, mint éppen az orvosén. A jogászfilozopter mindent kipótolhat könyvekből: az orvostanhallgató legfeljebb fölújíthatja a látottak és hallottak benyomásait. De a felújítás csak azoknak az agyában lehetséges, akik azokat már megszerezték, tehát: az orvosnövendéknek mindent látni, mindent megfigyelni, tapasztalni kell Nem elég elképzelni, nem elég elhinni ami elébe kerül — a tudomány akkor sohasem menne előre, elméletek, amire esküsznek ma, holnap lemosolyogják s orvostudomány-történeti adattá válik — vagy egyszerűen betanulni. Az orvostanhallgatónak a meggyőződések olyan szilárd tömegét kell összegyűjtenie, az alaposam megismert tények olyan sokaságát, melyre később tovább építheti orvosi egyénisége egész épületét.
