Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-10-01 / 8. szám - Reményi József: Totemfa

REMÉNYI JÓZSEF:

TOTEMFA

Alaskából szállítanak fenyőfát és totemfát. Fenyőfát a Kárpátokban láttam, de nem ily csodát.

Inkább azt nézem, lehajtok, mindent lentről kell nézni.

Az eget és a totemfát is, vigyázz, meg fog igézni.

Új világban élek, testvér, haldoklik az indián. Ámde emlékét meglelem mesében s a totemfán.

Szemem lassan felfelé néz, mennyi szín, mily bizarr kép! Alaskai rengetegből A Babona hozzám lép.

„Sárga vagyok, zöld és fehér, kék, narancs, olykor veres." Kőihajtásnyira a fától egy gyerek labdát keres.

„Tigris vagyok, oroszlán is, párduc, kutya, meg macska, jelkép vagyok, isteni szín." Közben a gyerek csacska

módon felujjong, a labdát ímeglelefe, szalad, kacag. Majd rá néz, s a totemfára ráfogja, hogy csak vacak.

Nem ért engem, azért bámul, én meg a fát szemlélem.

Ezer szín és ezer szörnyarc múltját íme átélem.

Évszázados a totemfa, ötesztendős a gyerek.

Örök a titok s babona, szemed bárhová mered.

Mágikus a totemfának ereje, s az öntudat reszket bennem, úgy keresi az egyenes kiutat.