Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 1. szám - Féja Géza magyar irodalmi szemléje (Tündöklő Jeromos. Szabó Pál: Csodavárás.)
FÉJA GÉZA MAGYAR IRODALMI SZEMLÉJE TÜNDÖKLŐ JEROMOS Tamási Áron három felvonásom színjátékénak bemutatója a kolozsvári Magyar Színházban A magyarországi sajtó és színház érezte, hogy nem közönséges bemutatóról, nem is egy jó darab bemutatásáról van csupán szó és most először kritikusok is színházigazgatók indultak útnak Kolozsvárra, abban a hitben, hegy a magyar dráma életében történik valami, s a magyar irodalomtörténet számára készül új fejezet Erdélyben. Hitükben nem is csalódtak, s hogy egyszer „pro dorno" is beszéljek, Tamási! kolozsvári diadala az én igazolásom is. Első darabja, az „Énékes madár" kéziratban került hozzám, miután a színházigazgatók tamáskodva visszanyújtottálk. Azon melegében végiig olvastam és rögtön tanulmányt írtam róla, sőt: rávettem a Kazinczy kiadót, hogy adja ki a magyar mesedráma e remekét. Elragiadtatáisomért (mely azonban egy cseppet sem homályosította el itélőerőmet) éppen Szlovenszkón ért támadás, melyre természetszerűleg nem is reagáltam, az időre bíztam az igazságtételt. Az igazságosztás nem is késett, mert Márkus László Új Thál iája a múlt esztendőben bemutatta Tamási mesejátékét s a sajtó egyhangú elragadtatással szólt a darabról. Megállapíthatom, hogy a múlt esztendőben egyetlen magyar darabnak sem volt ekkora sajtósikere. S a kritikusok többé-kevésbbé ugyanazt állapították meg a darabról, mint én esztendőkkel ezelőtt... Új darabjában Tamási tovább lépett, igazi meglepetést hozott. Azt várta mindenki, hogy ismét mesejátékot ír, s ő erre a magyar közösség, a magyar nép drámáját írta meg. A magyar falu faji, emberi s történelmi magatartásáról beszél a „Tündöklő Jeromos". Érdekes, hogy egyesek éppen most kezdenek beszélni arról, hogy Tamási székely „mítoszt" csinál a drámából. Mikor csakugyan székely mítoszt írt, hallgattak, a „Tündöklő Jeromos"-ra pedig ráfogják, mivel a darab értelme, bármennyire világos és kiáltó is, idegen számukra. A „Tündöklő Jeromos" arról beszél, hogy milyen a magyar népközösségi, a magyar falu állásfoglalása a felülről reá zuhintott politikával szemben. Arra felel, hogy a magyar nép csakugyan kész prédája-e minden reá fúvó politikai viharnak s szellőnek, vagy pedig öntörvényei vannak, tehát tiszta erő, mely győzelemre s örök életre van hivatva? Tamási feltette a nagy kérdést és meg is felelt reá. Az egész darab egy székely falu korcsmájában játszik. Idegen érkezik, kiről kisül, hogy a korcsmáros régi hadifogolytársa. Vagy csak azt hiszi róla? Ki tudija? Tamási a dráma világosságába mindig vegyít több-kevesebb homályt, mesét, mitológiát, mindig1 hágy egy rést az irracionális erőknek, mindig! érezteti a világ s az élet dús teljességét. Jeromos nagy célokkal jön a faluba, meg akarja szervezni s politikai célokra és érvényesülésre akarja azután majd a megszervezett népet felhasználni. S igénybe veszi mindazokat az eszközöket, melyeket a politika rendszerint igénybe szokott venni. Fizet, veszteget,
