Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-09-01 / 7. szám - Jiří Wolker: A temető (Ford. Sipos Győző) - Karol Sidor: Tutajossors (Ford. Dallos István)
— Hallod-e öregem, — kiáltott át az asszony a hátsó kormányrúd ímelilől — olyan jó áramlatot választottál ki, hogy még csak eltaszítani se kellett a parttól. — És hát ihol fogtok ebédelni? — kutyálikodott le valaki a hídról szé I es jókedlvében. — Hallod öreg; hogy gúnyolódnak az istentelenek. De bizony, iha ők lennének a mi helyünkbe idelennl... Taszítsd meg a kormány rúd a t asszony! ... Az Istenért! össszezúzódik a tutaj! Az asszony karjában megfeszültek az izmok és erek. Fordított egyet a kormány rúdon, de ez már nem segített. A tutaj farka nekiütődött a híd pillérjének, úgy hogy belerecscsent az egész tákolmány. — Ej, mit csináltál asszony! — ordított rá a tutajos. — Az ördög akárhová tegyen, még' majd elsüllyedünk. Egy piszkossárga hullám alulról 'kíváncsiskodott fel a tutajra- és titokteli siusogással táncolt végiig a tutajon. — Uram, Istenem! Félek! — sikoltott fel az asszony. — Menekülj ide hozzám! A piszkossárga hullámok átcsaptak a tutajon és lesoordtak min dent, ami utjukba akadt. A szalonnát, kenyeret, fazekakat és takatókar. — Uram, Istenem! Már nem lesz mit ennünk! — Menekülj ide, hozzám! A piszkossárga hullámok ellepték a tutaj végét és a víz (belefolyt az asszony bocskorába. A tutajos kétségbeesetten kiáltotta: — Menekülj ide, hozzám! Menekülj ide, hozzám! Az asszony neki iramodott, hogy a hátsó kormányrúd tói az elsőhöz jusson. Már a tutaj közepére ért, amikor Iáiba a szétmál'ló dorongok között a vízibe csúszott. — Asszony! Hitvesem! A tutaj már szétesőben volt. A tutajos görcsösen szorongatta a kormányrúdat és azon igyekezett, hogy a part felé fordítsa. A piszkossárga hullámok már a térdét verdestek és nem sok hiányzott, hogy elveszítse az egyensúlyát. Most hirtelen ugrással a tutaj közepén termett. Ekkor a gerendák szert ©hu flottak és mindketten a víz alá buktak. A piszkössárga hullám beleszakadt az első kormányrúd vesszőhálójába, titokzatosan susogott, énekelt, mint akkor ott a tutajos ablaka alatt, amikor magához csalogatta őket. A hídon vad fűtik osás és az emberek riadtan kiabálták: — Szétmállott a tutaj, a tutajos és a felesége a vízbe vesztek ... — A tutajos és felesége a vízbe vesztek! Minden menthetetlennek látszott. Néhány ügyes és bátor úszó azonban a haragvó habokba vetette magát és a partra mentette a tutajost és feleségét. — A tutajos életben marad, — állapította meg az orvos — miután kiifolyatta belőle a vizet és mesterséges légzéssel életet öntött az e'lhalt szervezetbe, — de az asszonyon már nem lehet segíteni. — A tutajos felesége megfulladt, — mondták az emberek és bambán néztek a kocsi után, mely a kórházba szállította a tutajost és feleségét A tutzjós már egészen magához tért.
