Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-09-01 / 7. szám - Jiří Wolker: A temető (Ford. Sipos Győző) - Karol Sidor: Tutajossors (Ford. Dallos István)
□IŘI WOLKER: A TEMETŐ A temetőiben, amelynek kőfala hasadt és kamrája horpaszos régen, s amelyben illatos gyeipösvény oson középen, halálra sohasem gondolok. Nincs itt egy halott sem; fa törzs re, virágra jegyezték kedvesen, hogy élnek. Itt csupán akácos fasor van, s szerelmes pároknak lóca, és sírok zászlaja: aipa-imamára játszó gyereknép kóca ... Amikor jó az égi: hantok közt angyalok dús arany füstként sírokra szállnak és megnyíló sebeket kötöznek tüstént, fekete ruhája három bús anyókát lágy szavuk lep meg, három nagy bogiarát a széles kertnek. Csillagnak ülnek a szemükbe, — sohasem könnynek — ismerem őket, kis égi lányok, oly gyakran cirógat kezük, amikor sírok közt nagyon is egyedül járok, s mondják: itt nincs halál: vad viadal — csak aggastyán és fiatal. Ford. SÍPOS GYŐZŐ KAROL SIDOR: TUTAJOSSORS Piszkossárgán hömpölyögtek a Vág hullámai. És hidegek voltak. Ott, ahol meredek partok között rohant a víz, magasra dagadt a huílámifodros víztömeg. Ahol pedig (szélesen nyúltak a mezőbe a partok, ott a hullámok elborították a mezőket és egészen a falucskáig merészkedtek, mely oly csendes volt és vigasztalan, mint amilyen csak egy kis szlovák falu lehet. Ott éldegélt a tutajos és felesége a faluvégi parányi1 kunyhóban.
