Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-09-01 / 7. szám - Kenedy Erzsébet: A találka

sportklub legjobb futballistája. Terka sokat drukkolt vasárnap délutánonkint Vilii érdekében.

Vilii biztosítási hivatalnok volt, de otthagyta állását és profi lett. Terka szülei nem szívesen látták, hogy leányuk állandóan ily komolytalan foglalkozású fiúval jár. „Járnál inkább valami tisztességes iparossal, aki elvehet, de nem egy ilyennel..." Nem mondták meg soha, hogy milyennel, de amit alatta értettek, nem volt hízelgő Viliire nézve. Sokat kellett Vilii miatt szüleitől hallgatnia, de azért híven kitartott mellette, bár semmi házassági kilátás nem nézett ki belőle.

Vilii a futballon kívül csak Terkát szerette és ezt gyakran meg is mondta neki, de Terka ilyenkor csak nevetett.

Egy meccsen, mikor Villiék az ország leghíresebb csapata ellen játszottak és Vilii ép a döntő góllabdát adta, egyik ellenfele úgy hasbarúgta, hogy azonnal összeesett és a mentők a kórházba szállították, hol hetekig kellett feküdnie.

Terka minden nap hat óra után kiment hozzá és csekély pénzéből, melyet a kuncsaftoktól kapott, mikor a ruhákat hazahozta, mindig vett számára valamit, ami a fiúnak nagyon jólesett. „Előbb meggyógyulok, aztán kezdek spórolni, hogy otthagyhassam a sportot és elvehesselek, Terka. Veszünk házat, én trafikot nyitok, Te meg szalont. Jó dolgunk lesz, meglátod?' Terka erre is csak nevetett.

Vilii neve a sportkörökben egyre hangzatosabb és ismertebb lett. Őszre olyan ajánlatot kapott, melynek nem tudott ellentállni, otthagyta a várost, Terkát és Prágába ment. „Jönni egyhamar nem tudok, de minden szombaton írok, mig érted nem jövök" mondta búcsuzáskor. Azóta Terka se nem látta, se nem hallott róla, csak a lapokban olvasta sikereit.

Terka nem mutafott bánatot, de nem viháncolt többé, nem nevetett, egykedvű lett és megközelíthetetlen. A műhelyben csipkedni próbálták, Terka nem válaszolt egy szóval sem, úgy, hogy csakhamar békénhagyták Viliivel.

A következő nyáron meghaltak szülei. Édes anyja az operációs asztalon maradt és két hónappal később apját, ki erős ivó lett, holtan hozták haza lakatosműhelyéből. A temetés után Terka nővéréhez, Jolánhoz költözött.

Jolán férjnél volt és fehérneműt varrt. Lánykorában hivatalba járt, de amikor nőülment Lőrincz István kataszteri hivatalnokhoz, lemondott állásáról és a háztartást vezette.

Kétéves házasságuk után férje megbetegedett, a betegsegélyző hónapokig gyógyittatta, még fürdőre is küldte, de mi sem használt, a

paralysis jelei mutatkoztak rajta. Most már évek óta mozdulatlanságra kárhoztatva karosszékből nézte, hogy dolgozza Jolán a díszes selyemfehérneműt a finom üzletek számára, mert a kis nyugdíjbői nem győzte volna a háztartást fedezni.

Férje ezért nem volt sem elismerő, sem hálás. Minél betegebb volt, annál jobban kínozta Jolánt féltékenységével és szeszélyeivel. Jolán néhány év alatt elhervadt, elkeseredett és arra a meggyőződésre jutott, hogy a férfiak mind komiszak amig egészségesek, de ha betegek, még komiszabbak.

Ily környezetben élt Terka. Ö sem volt más. véleménnyel a férfiakról, mint Jolán. Kerülte az ismeretségeket és kevés szót, de még kevesebb mosolyt pazarolt rájuk. Varrt, dolgozott és keresete nagy részét Jolánnak adta. Csak annyit tartott Vissza magának, ami ruhára és fodrászra kellett. Sétálni, vagy moziba ritkán járt és ha férfi került társaságába, még komorabb, még