Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-09-01 / 7. szám - Reményi József: A diplomata
REMÉNYI JÓZSEF: A DIPLOMATA Iván Kuprianoff az életet ostromzárban tartott várnak tekintette. Neki az volt a feladata- hogy a lehető legravaszabbul megtalálja azt a részt, amelyen át belophatja az érdek gyanús fényét a maga részére. Newyorkban egy európai kis országot képviselt; csak konzul volt, nem is diplomata, de szívesen vette, ha az emberek, a felelőtlenek és a bogarasak is, a diplomatának járó mágikus nimbusszal vették körül. Hazájának zsellér és béres sorsból ipari és gyári munkásokká vedlett fiai bizonyos tisztelettel kezelték; főként azért, mert a háború előtt Oroszország kihasznált emberei voltak- s mióta országuk független, azt érezték, hogy a konzul személyében függetlenebb lett végzetük. Newyorkban és környékén vagy ötvenezren éltek. Honfitársai közül sokan kommunisták lettek s osztályöntudatot hangoztattak. De még a nyájból kihullottak is megszűkítették a nemzetköziség korláttalan korlátáit, amikor egy-egy nemzeti ünnepen résztvettek, s ha a templomban nem is csókolták meg az ikont, a nemzeti dalt férfi-lázzal énekelték, s úgy viselkedtek, mint akik ebben az érzésben jobban tudnak felolvadni, mint az osztálynélküli társadalom utópiájának szenvedélyében. Az utóbbiak persze egymás közt tárgyilagosan és elfogultan lekicsinyelték a konzult; magatartásuk vele szemben távol tőle- az volt, hogy a pokolba kívánták; többé-kevésbé tisztában voltak fortélyos, sőt becstelen céljaival s kémnek is tekintették, akinek szinte kötelessége, hogy óvatos eszközökkel köztük elégedetlenséget és gyanakvást szítson. Több ízben vörös zászlókkal tüntettek a konzulátusi iroda előtt; ám ugyanazok, akik szombaton tüntettek, a vasárnapi mulatságra mégis elmentek s a konzul hazafias beszédét megtapsolták. Következetlenek voltak, mint általában a gyökértelen emberek, akiket anyanyelvűk a múlthoz köt s tapasztalataik ellenére sem tudnak nyugodtan keringeni a világűr bizonytalanságában. A konzul sima modorú ember volt. Az átlagnál magasabb termete ellenére zömöknek látszott; széles válla, izmos teste, szúrós, apró szürke szeme, rövidre nyírt bajusza, londoni szabótól készült ruhája, amely divatérzékét árulta el- szóval egész megjelenése nehézkes mozgású és minden eleganciától mentes honfitársai körében az úri valóságot éreztette, önmaga szempontjából fontosnak tartotta, hogy úrnak nézzék; jóakaraté, leereszkedő úrnak, akivel szemben valósággal becsmérlés urivoltának mellőzése, viszont leereszkedése demokratikus mozdulat is, mert hiszen Amerikában él. A fáma szerint feleségétől, aki Mrs Warren kétes eredetű jövedelmével vetekedett, elvált; e történet idején a konzul legényember számba ment, még pedig olyan legényembernek tekintették, aki sohsem dűl be nőnek annyira, hogy elvegye feleségül. Iván Kuprianoff egy osztrák származású mérnökkel barátkozott. A nálánál idősebb mérnök lelkében hordta, vagy talán inkább idegeiben a bécsi és grazi és salzburgi vendéglők színes terítékű asztalainak, sörös hangulatainak emlékét. Amerikába nem tudott beleilleszkedni, mert — ahogy ő mondotta — az Ízléstelen ravaszkodáshoz nem ért. Mint mérnök havi kétszáz dolláros fizetést kapott; ebből a fizetésből rendesen megélt, sőt Chevrolet autója is
