Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-09-01 / 7. szám - Fiedler József: "Sic fata volunt"
— Szenvedéssel vágyom telve az életünk, bizony. Izabella feléje hajlott ültében. Hangijában az elsírt könnyék fáradsága csengett. — Igen... De végét vethetjük ám a szenvedésnek, Sára! A barát meghalt és ha holnap aztat üzenem Ferdinandus császárnak, hogy a fiamnak nem kell Ratibor, meg Oppeln, énnékem meg a százezer arany, akkoron a miénk lehet végre az aranyszárnyú lepke, a hatalom! — Felségedé?! — Igen!... Egy szavamba kerülne csak. — Hát ezért maradna? — Ezért... Véget érne végre a kergetődzés, Sára ... Megfognám1 a lepkét és nem ereszteném. Furcsa, túlvilág! mosoly került ajkára, hogy ezt mondta. Deréké Is a régi gőggel egyenesedett ki a székiben. A polgárasszony csodálkozva nézett fel rá. „Mintha megint a trón magasában lenne!" Ez fordúlt meg kemény, csontos homloka mögött. És csak nagysokára merte megkérdezni alattvalói hódolattal: — Hát csakugyan aztat hiszi felséged, hogy boldogságot hoz azon arany lepke? — Hiszem. — Én kétlem. — Miért? — Mert asszony kezébe nem a hatalom való, hanem a szeretet. — Akinek hatalma vagyon, az szerethet is. — Nem. — Miért? — Hát nem tudod asszonyom, hogy a hatalomhoz mindég erőszak tapad és kiöntött vér? Az erőszak meg a kiontott vér pedig ellensége a szereltetnek... Kiengeszt élhetetlen ellensége. Mint ahogy ellensége a háborúságnak a békesség. Ahol háború van, ott nem lehet béke, ahol hatalom van, ott nem lehet tiszta szeretet. Egyik áldozatúl kívánja a másikat. — Áldozatúl? — Igen, mert az igaz, nagy szeretet csak a békességes szívben teremhet... Csend lett. Olyan mély és teljes, hogy a gyertyák .sercegése meghallatszott benne. A két asszony mozdulatlanul ült szembe egymással. Aztán Sára szólott: — És arra nem gondolsz asszonyom, hogy ha hatalma lé szén1 a te fiadnak, ugyanaz lészen talán az élete, mint Zápolya úrnak, vagy a barátnak? — Lehet. — És kívánnád néki? Izabella megborzongott. Hirtelen, mintha eléje tolták volna, maga előtt látta királyi férje félelemmel telt napjait, amikor az mérget sejtett mindén eléje tett ételben és orgyilkost a szoba minden rebbenő árnyékában. „Ezután a gyermek is majd ilyen rettegésben éljen?" — Nem ... Nem! Hangosabban kiáltott és még kezével is intett a szava után.
