Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Romhányi Árpád (Komárom): Természettudományi nevelésünk és műveltségünk

a téren, megismerkedünk a tudományos kutatás laboratóriumi módszereivel, de sohasem hallunk az elemi kísérletezés technikájáról. Ezt csak úgy lopva titokban, a magunk szorgalmából sajátíthatjuk el. Mindezeknek a következménye, hogy teljesen jól felkészült realista-szakos tanár olyan ritka.

A mi régebbi iskolatípusaink meglehetősen megközelítették azt az iskolát, amelyet az általános műveltségre való előkészítés szempontjából ideálisnak nevezhetnénk. Az új iskolareform azonban megölte ezt a harmonizmust, amely a nevelés terén műveltségünk két iránya közt uralkodott. A polgári iskolákkal való egységesítése az alsó tagozatnak áldozatokat követelt és ezeket megint csak a humaniórák hozták. Az ideális megoldás a polgári iskolák kiépítése lenne úgy számban, mint tananyagban, ezáltal a középiskolás ifjúság erősebb rostálás alá kerülne, mert hisz a középiskola által adott műveltségre úgy is kevesebb embernek van szüksége, mint ahánynak azt a mai középiskolák adják. A polgáriba szorult ifjúság továbbképzésére pedig a reáliskolák és szakiskolák szolgáljanak. Ez persze elsősorban pénzkérdés és mint ilyen leküzdhetetlen akadályokba ütközik, mert a kulturális tárca mindenkor és minden büdzsének a mostoha gyermeke.

Kötelességünk tehát, lagalább gyermekeink érdekében küzdeni a dolgok jobbrafordulásáért, használjunk fel minden eszközt, a sajtót, a rádiót, előadói asztalt és igyekezzünk megváltoztatni a közfelfogást, mert ennek meg lesz az eredménye az ú. n. illetékes helyen is. Hiába nem lehet e közvélemény nyomásának tartósan ellenállani. Különösen a szülői értekezletek azok az alkotmányos fórumok, ahol az érdekelt nagyközönség hallathatja a maga hangját és közölheti véleményét a tanügyi hatóságokkal.

Ez a küzdelem megéri a fáradságot, hiszen a természettudományos műveltség nevelő hatása olyan nagy és olyan értékes, hogy az általa megváltoztatott gondolkodásmód sokban elősegíti emberi boldogulásunkat is és így belekapcsolódik mindennapos küzdelmeink legégetőbb problémáiba is. Mi magyarok pedig a jobb, a boldogabb magyar jövő kialakításában szánunk neki nagy szerepet, amikor minden reménységünk, az ifjúságunk gondolkodásának, szellemének és jellemének nevelésében számítunk hathatós közreműködésére.