Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Borsody István: Az uj Itália
ITALI ANITA A fasizmus az európai forradalom olasz eredménye. De ahogy a világirodalom az egyes nemzetek legkitűnőbb és legsajátosabb műveiből tevődik össze s a csúcsteljesítmények ideális magasságiban találkoznak és eggyéforrnak — úgy a fasizmus is, mint egy nemzet reprezentatív kifejezése, vonatkozásba kerül az általános emberi értékekkel és magas, független humanitárius jelleggel bír. A fasizmus felelet az életre, akarat és megvalósítás: alkotás, mozgás, erő. Eredményt csihol ki a létből és fölismeri, fokozza az emberi képesség elemeit. A káoszt uralni kell és erre való az akarat. Az akaratnak óriási jelentőssége van a fasizmus filozófiájában. Giovanni Gentile a fasizmus vezető filozófusa így ír az akaratról: „Akarat nélkül az egyén és a népek életében minden hiábavaló. Az akarat hasznossá tesz mindent és mindent érvényre tud juttatni. Az akarat öntudatot jelent, jellemet, erős és energikus egyéniséget, a legnagyobb mű, amit az államférfiú nagyravágyása egyáltalán alkothat." A schoppenhaueri („Wille") és nietzschei („Wille zűr Macht") filozófia reminiszcenciái érezhetők a fasiszta „akarat" eszméjében. Vagy Giuseppe Mazziini igéjére gondolhatunk, melyet a fasizmus is annyiszor emleget: „Pensiero ed Azione" — Gondolat és Cselekvés ... De a fasizmus nem teória és lényegié nem a bölcsészeiben keresendő: a fasizmus valóságot jelent, valóságot a maga kegyetlenségében és tekintetnélküliségében. Nem menekül az értelmi rendezés távolságaiba és nem is akar végső rendet teremteni, amelyben minden helyére kerülne és mozdulatlanságira lenne kárhoztatva. Nem is ismeri el a befejezettséget és, állandóságot. Harcnak, örökös harcnak érzi az életet és nem vonakodik a harcbalépés elöl, sőt, kívánja. Nem pacifista, nem hisz az „örök békében", hanem vállalja a kikerülhetetlen tusakodást és levonja belőle a hasznotlhajtó konzekvenciát. Gentile szavai szerint: be kellett lépni a háborúba, hogy a nemzet a vérben összeforrjon, mert semmi se forraszthatja úgy össze a nemzetet, mint a háború... A nyugtalan mozgás és cselekvés határtalan dimenziókat nyit meg a nemzet életében, a fasizmus átöleli a múltat és a jövőt, misztikus messzeségekig vágtat el, mert annyira násujt a jelenre, hogy kipattan belőle minden, ami volt és ami lehet. Midőn hatalmas lélegzettel a diuce tüdejébe szívja népe sorsát, ilyen szavakkal rázza föl millióit: „Róma a mi elindulásunk és Róma a mi végső állomásunk, a mi eszménk, a mi mithoszUnk. A római Itáliáról álmodunk, amely okos, mozgékony, erős és fegyelmezett. A fasizmusban Róma halhatatlan szelleme éled újra; római a mi jelvényünk, római a mi harcunk, római a mi bátorságunk és római a mi hitünk!" Ez a Róma-gondolat az alapja a fasizmus nemzeti potenciájának, ez magábaszív mindén értéket, aimiit az olasz nép évezredes története kitermelt. Eleven hisztorizmius fűti, amely szentnek érzi a múltat, a tradíciót, harcol ai „modern" világ ellen, amely dekadens és nem érzi a múltból táplálkozó jelen heroizmusát. (Evola: „Rivolta contro il mondo moderno.") Túl időn és téren áll Itália, mert tartalma és értelme: az „italianitás" (italianitá) halhatatlanságot biztosít számára. A nemzeti értékek megbecsülése késztette Mussolinit (a politikus éber tapintata és éleslátása mellett arra is, hogy a fasizmussal ossz-
