Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Duka-Zólyomi Norbert: Eötvös József társadalmi élete

magyar börtönökkel. A zsidók ernanciipa ti ójánál a magyarországi zsidóság életéből indult ki és a szegénység Iríandban is szoros összefüggésben van a magyarországi jobbágyviszonyok vizsgálatával. De azok a konklúziók, melyeiket a tényékből kiolvas, általános emberi értékűek és érvényesek voltak a világ minden szegte télben lejátszódó hasonló eseményekre. — Ilyen szellemben folyt le aktív politikai szereplése is. 1848 előtt a Pesti Hírlap főműnk »társaként az ellenzék közepette külön sziget et képezett erős, tisztán lá tási vágyával és széleskörű fogalmazáséval, mindenkor kerülte a kis aktualitások útvesztőit. Ez a szellem nyilatkozott meg Reform című fontos politikai munkájában is, melynek beállítását egy mondattal lehetne a legrövidebben jellemezni: Eötvös sérelmek hangoztatása helyett reformokat követelt. — Nem volt csoda, ha ilyen úton inkább a pillanatnyi népszerűtlenség felé haladt és mások ragadták meg <a vezetést. Mert a reform magasabb eszmei kategória, de épen mivel magasabbrendű, nem népszerű és nem a tömegek mozgató ereje. Míg a sérelem, a kis konkrétumok fájó tűszúrása népszerű és mindenkor hatékonyabb tömegerő. — Európai szellemességének csúcsműve az 1848 után, zürichi önkéntes számkivetésében írt munkája: A XIX. század eszméinek befolyása az államra. (Megjegyzendő, tisztult emberi különállása rekesztette ki a szabadságharc aktív lefolyásából is, mert annak ellenére, hogy a forradalom elején kultúszminiiszternek tették meg, szigorú elvi álláspontja a parlamenti felelősség kérdésében csakhamar népszerűtlenné tette, önkéntesen visszavonult a forradalomtól és külföldre ment. Említett hatalmas munkája, ahogy már címe is mutatja, megint csak a legmagasabb csúcsokat nézte, amikor Magyarország földjéről emelte fel szemét és kutatón kereste az összeomlás okait, az új kilátások perspektíváját. Három nagy eszmét tartott a múltszázadbeli Európa történelmi mozgatóinak: a szabadság, egyenlősége és a nemzetiség eszméjét. A szabadság minden ember teljes érvényesülési lehetősége. Az egyenlőség az eszköz, mellyel minden ember teljes érvényesülését, azaz szabadságát biztosíthatjuk, a nemzetiség eszméje pedig egyenértékű a népek szabadságával. Itt Eötvös Hegel nyomán haladva az államot is ilyen szabadságra jogosult egyénnek képzelte, de amíg Hegel az egyént az állami egyén a k a r a 1 á n a ik alávetette, Eötvös az egyént, a maga emberi méltóságában úgy képzelte, mint az állam mellett létező és érvényesülő egyenrangú egység1 alakját. E hatalmas munkájában írta meg állam és politikai felfogásának teljes vázát. — Vezérellve a demokrácia, de nyíltan kimondotta, a demokrácia nem jelentheti a gyűlöletet bizonyos kiváltságos osztályok iránt, hanem a nemes versenyt. Ehhez a versenyhez szükséges a legteljesebb egyéni szabadság. — Eötvös meglátta az elvek és a p raksz is ellentétében rejlő örökös ellentmondást, ahogy ő mondta: más az eszme a harc közepette és más az eredmény elérésénél, ezért az állam életében így akarta az ellentétet áthidalni: lehetetlen az embereket átalakítani, mert az emberi természet örökké egyforma marad. Ezért nem az embereket, hanem az intézményeket kell megváltoztatni. A Gondolatok című munkája végén ezt a változást két irányban tartja szükségesnek: a) olyan intézményeket kell teremteni, ahol az alsó rétegek is befolyást gyakorolnak és b) olyan intézményeket, me-