Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Jiří Wolker: Ballada a kórházból
JIŘÍ WOLKER: BALLADA A KÓRHÁZBÓL Húsz ágy áll a kórteremben, bennük húszán betegek, lázas arcuk jégvirágos, kezük, mint a hó, hideg. Az ablaktól legtávolibb sarokban örök sötét fátyolozza a teremnek tizenhármas betegét. „Doktor úr, a nap süt minden ágyba, csak rám nem; miért tettek engem a sarokba, hol a rút halál kisért? Egészséges lennék, mint a hal s holnap már mennykövet törnék, hogyha drága fénye sütné sárga mellemet. Montőr vagyok és élnem kell, nagy találmányt rejt agyam, repülőt csinálok, mely az egész földdel, magasan, más vidékre száll, boldogabb csillagzat alá, hol a szegény nem pusztul oly könnyen. Becsületemre, nem a láz beszél) belőlem! Kérem, napra helyeztessen el. Ha meg akarom csinálni azt a gépet, élnem kell!" „Húsz ágy áll a kórteremben, benük húszán, betegek. Mely' helyére tétessem, ha mind a napfényért rebeg? Ám várjon, a hármas számú, — fthisis gallopans, — alig piheg s bár nap süt rá, már nem él el a hét végéig.
