Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Regényrészlet
gának egy liter bort, Pali Karcsi és Szunyogi közösen egy litert és Dezső külön egy felet... Mindnyájan koccintottak, ittak. Meszes mindnyájukkal pertut ivott. A Vasúti új nője Dezsővel beszélgetett az asztal másik végén. A nő térdjét a Dezső felső lábszárára tette és mindenkire egyforma kedvességgel, egyformán kínálkozón mosolygott. Velük szemben a cigány magyar nótákat húzott. Gyuszinak a szívébe nyilait ez az éles ellentét: magyar nótát hallgatni, mikor az embernek megnyílik a szíve, mint a templomajtó vasárnap reggel ... és korcsmatündér mosolyát nézni, mikor az ember a babájára gondol. Mert a magyar nóták befogadásához valami ájtatos gyermeki nyíltszívűség kell. Mind szomorú és az embert meztelenre vetkőzteti. Milyen más lenne a hangulat, ha most például jazz-zene szólna. De Mártára gondolni és itt ülni . .. A prímás hiába csábított a legszebb magyar nótákkal, senki sem akart énekelni. Csak a zene szólt, a fiúk hallgattak, vagy halkan beszélgettek. A A prímás sorra vette mindent, sorjában mindre ránézett kisideig, vájjon melyik fog kezdeni énekelni. Emlékezett még a régi magyar murikra és egyikre is, másikra is csalogatón nevetett. Sajnos az, akire épen nézett, mindig lesütötte szemét, mintha szégyelné magát. Még csak dúdolni se mert. A prímás pedig tudta nagyon jól, hogy mit jelent ez: egyiknek sincsen pénze. Potyázni akarnak. A prímás únottan tette le a hegedűt. A fiúk szorgalmasan koccintgattak. Gyusziék már a második liter bor végén tartottak. A fekete hajú és fekete szemű nő már a harmadik litert hozta. A nyelvével csettintett, a szemével mosolygott. Gyusziék hárman valahogy nagyon nyelték a bort. Vilmos dühös volt, hogy nem kérhet Meszestől kölcsön pénzt és nem murizhatja ki magát kedvére. Jozsku először rúgott ki a hámból és olyan lelki állapotban volt, hogy csak úgy nyelte a bort. Gyuszit diszharmóniák hidegezték, mint az ideges embert a vas reszelése, összeszorította fogait és soha nem sejtett élvezettel szürcsölte a bort. Jozsku vacsora nélkül, csak úgy véletlenül tévedt el a városba. Nem sok bort ivott még életében, azért már nagyon észrevehetően csillogtak a szemei. Ujjahegyeiben bizsergett. összedörzsölte kezeit. Mintha érzéketlen lett volna egész keze-feje. Arca tüzelt és valahogy mindent nagyon közelről látott. A kék ruhás nő arcát és mellét is, mely olyan délcegen domborodott ki, mint az iskolás és mesés könyvekbe rajzolt királynék büszke keble. Jozsku úgy érezte, hogy ez a lány csak őt nézi. Elszégyelte magát. Talán csak nem mondta meg valaki, hogy mit akarnak a fiúk ővele?'... Kellemetlenül visszhangzott fülében a Dezső kellemetlen hangja, amint még az utcán mondta: ma este fel fogjuk avatni Jozskut .. . Egy ilyen szép nővel talán nem is volna rossz. Mikor ő az utcai nőket úgy megvetette, nem ilyenekre gondolt. Nem is sejtette hogy ilyen szépek is vannak a világon. Hiszen ez Mártához hasonlít. Most fedezte fel! Tényleg. Ki gondolta volna? Milyen jó lenne most vele egyedül lenni, ha nem lennének itt a többiek. Főleg, ha Gyuszi nem lenne itt! Jó lenne megcsókolni, megsímcgatni, becézgetni. Biztosan szerencsétlen lány lehet. Elmesélné az élettörténetét. És akkor talán ... Persze, végül is elvenné feleségül. Megtiltaná Gyuszinak, hogy úgy nézzen rá ... Vilmos a tulajdonossal az egyik sarokban suttogott. Mikor visszajött, öt liter bort rendelt az asztalra, kettőt cigányoknak. Elkérte Gyuszitól a pénzt és megnyugtatta a fiúkat, ne törődjenek semmivel! Intett a cigánynak es kuruc nótákat kezdett énekelni. Boszantotta a társaság rossz hangulata. Fel
